51982. lajstromszámú szabadalom • Újítás fatalpak alapozására

Megjelent 1911. évi májas hó 13-én. MAGY. gg* KIR SZABADALMI jfiff HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 51982. szám. VIII/C. OSZTÁLY Eljárás falapok alapozására. HORWITZ SÁMUEL MÉRNÖK BERLINBEN. A bejelentés napja 1910 április hó 11-ike. Elsőbbsége 1909 április hó 19-ike. Az alábbiakban leírandó alapozási eljárás egymással összekötött furnirokból álló furuirozott fáknak illetve lapoknak kezelésére vonatkozik, a melyeknél tehát az alapozandó és később polírozandó (lakkozandó) fölület aránylag közel fekszik azon összekötő réteghez, amely a fedőfurnirt az alappal összeköti. Az új alapozási eljárásnak nemcsak az a, célja, hogy az alapozási műveletet és a későbbi polírozó illetve lakkozó műveletet megjavítsa, azaz megkönnyítse és takaréfcossabbá tegye, hanem az is, hogy az összekötő réteget, amely a fedőfurnirt az alaphoz erősíti, jobban megvédjük a külső befolyások ellen, mint a hogy az eddig történt. Az utóbbi cél tekintetében csak arra hivatkozunk, hogy a fedőfurnirok véletlen "fölmelegedés vagy vízbehatás folytáii könynyen leválnak alapjuktól és hólyagokat képeznek; ezt a hátrányt is hivatva van a jelen eljárás egészen vagy legalább részben megszüntetni. Eddigelé az alapozáshoz általában az úgynevezett fatöltőanyagokat, azaz poralakú anyagokat használtak, a melyeket olajban terpentinben, borszeszben stb. péppé kevertek el. Ezen ismert eljárások tökéletlensége a^ban áll, hogy csak a folyadék hatol be a fába és az oldhatatlan, tulajdonképen a fa kitöltésére szolgáló részek csakis a fa valóságos nyílásaiba (lyukacsaiba), de annak tömör masszájába nem hatolnak be; egyébként a töltőrészek többé vagy kevésbé a fölületen maradnak és a lecsiszolásnál ismét ledörzsöltetnek. Ennek folytán természetesen a későbbi polírozófolyadéknak (gyantaoldatnak) a lyukacsok kitöltésére is kell szolgálnia, minek folytán abból nagy mennyiség használódik el. E mellett még azon további hátrány is mutatkozott, hogy az előköszörült fa ezen kezelés folytán újra fölborzolódott Ezen eddigi eljárás hibái tehát abból állnak, hogy 1. a testi lyukacs-töltőanyag nem képez fatöltőanyagot 2. a fatölteléknek afölületen maradt anyaga a rákövetkező csiszolás folytán újra ledörzsöltetik, 3. a fatöltőanyagot a gyantaoldat esetleg újra oldatba hozza és 4. hogy később újra nagy mennyiségű gyantaoldat szükséges, hogy a fát telítsük és neki a szükséges kemény alapot a lakkal vagy politurával való tulajdonképeni fényesítéshez megadjuk.