51920. lajstromszámú szabadalom • Fonálcsomózó takácscsomók előállítására
— 2 t>ól a 6. ábrán látható helyzetbe húzza úgy, hogy a (h) fonál a (9) csúcs körül horgot képezzen. A másik (s) fonál hurokjának előállítására az 1., 7., 8., 9. és 10. ábrán föltüntetett másik két berendezés való. Az (1) alaplemez fölött a (13) tengely van ágyazva, melynek jobboldali vége derégszögben van hajlítva és a csigavonal egy részét képező (14) rúdban végződik. A (13) tengely geométriai tengelye a (10) tengellyel tompa szöget alkot. A csigavonalalakú rúd csúcsa horogalakúan van behajlítva. Az alaplemez megfelelő nyílásokkal van ellátva, melyeken a (11) kar, valamint a csigavonalalakú (14) rúd átnyúlhat. Az 1., illetve 7. és 8. ábra a csigavonalalakú rúd nyugalmi helyzetét tünteti föl. A csigavonalalakú rúd (16) csúcsa a rúdnak a (15) nyíl irányában (7. és 8. ábra) körülbelül 8 /é fordulattal való elforgása közben az (s) fonalat megragadja, annak végét a (8) szorítóból kihúzza és a 9. ábrán j föltüntetett helyzetbe viszi. A két fonálnak egymáshoz képest elfoglalt helyzetét a 11. ábra sémásan tünteti föl. Az utolsó elem, mely a hurok képezését végzi, az 1., 7., 8., 9., 12. és 13. ábrán látható. Ez az elem a sarlóalakúan hajlított (17) karból áll, mely az (1) alaplemezre ferdén állított, forgatható (18) tengelyre van szilárdan erősítve. A (17) kar szabad végén a (19) fogó berendezéssel van ellátva. A kar nyugalmi helyzetét az 1., illetve 7. ábra mutatja. Ennél a helyzetnél a fogó berendezés az (s) fonál alatt áll, melyet a csiga- i vonalalakú (14) rúd a (15) nyíl irányában való mozgása közben a 9. ábrán látható helyzetbe a (19) fogó berendezés körül helyez el. A (14) rúddal egyidejűleg a (17) kar a (20) nyíl irányában mozog és (19) fogó berendezésével az (s) fonalat a (12) horogban fogvatartott (h) fonál fölött megragadja (a 12. ábrán a 19' által jelzett helyzet). A (17) kar visszafelé mozgása közben a (19) fogó berendezés az (s) fonalat magával viszi, azt a (16) horogból kihúzza, és a fonál saját hajlásán át a (h) fonál fölött áthúzza, amint azt a 14. ábra sémásan mutatja. A takácscsomó előállítása tehát ezek szerint önműködően megy végbe. A leírt három berendezést az alaplemezen alkalmazott (22) és (23) csapágyakban ágyazott (21) tengely hajtja (1., 2., 4., 10. és 14. ábra). A (21) tengely egyik végén a (24) dob van lazán elrendezve, mely kis szíjkorong gyanánt van kiképezve. A dob körül a (25) szíj van kifeszítve (1., 2. és 16. ábra) az egyik végével a dobra erősítve. A szíj másik vége a (27) csúszódarabbal összekötött (26) karra van erősítve. A hengeres (27) csúszódarab vezetékét a (28) cső képezi, melynek alsó oldalán hosszirányú hasítéke van; ezen a hasítékon az ívalakú (29) pecek nyúlik lefelé, melynek segélyével az egész berendezés működtethető. Ha ugyanis erre a pecekre a munkás bal kezének hüvelykujjával a 2. ábrán látható (30) nyíl irányában nyomást gyakorol, az egyik végével a pecek (26) karjára erősített szíj a (24) dobot egy teljes fordulattal elforgatja. A dob forgását a (21) tengelyen megerősített (32) gyűrű fogába kapaszkodó, rúgóhatás alatt álló (31) kilincs a (21) tengelyre viszi át. A (21) tengely a csomót alkotó berendezéseket excenterek útján működteti. Amint az 1. és 4. ábrán látható, a (36) excenter kerületére a (39) emelőnek orra támaszkodik, mely emelő a (40) csap körül forgatható. A (39) emelő másik végével a (41) zsinór van összekötve, mely a (11) kar (10) tengelye körül van csavarva és melynek másik vége az (1) alaplemezen alkalmas módon megerősített (42) csavarrúgóval van összekötve. Ha a (21) tengely a 4. ábrán látható nyíl irányában forog, a (42) rúgó és a (41) zsinór által a (36) excenter kerületéhez szorított (39) kar az excenter megfelelően kiképezett kerületéhez simulva befelé leng és a (41) zsinór útján a (11) kart jobbra forgatja el úgy, hogy a (11) kar (12) horgával a leírt módon a (h) fonalat megrakadja. Közvetlenül ezután a (39) emelő orra a (36) excenter mélyedéséből kiemelkedik, a (39) emelő jobb felé leng, a (41) zsinór a (11) kart ellenkező irányban, vagyis balra forgatja el és (11) kar a (h)
