51819. lajstromszámú szabadalom • Újítások gőzkondenzátorokon

— 4 denzálótér (g, h, i) szakaszaival közlekedik ; a (p) nyílás többé vagy kevésbbó ékalakú és tágabb része a (v) nyílástól legtávolabb fekszik, hogy a levegővel telt párák a kondenzálószakaszok egész hoszszán át egyenletesen áramoljanak a második (o) kondenzálótér első részébe, a föntemlített célra. A levegővel telt párák a (v) nyíláson át lépnek be a második kondenzálótér második részébe és az utóbbiból az (e) kibocsátáson át távoznak el. A kondenzvíz, úgy mint az 5. és 6. ábrában a külön (t) kibocsátáson át hagyja el a második kondenzálóteret. A most leírt példánál a második (o) kondenzálótér a (w) vízhűtő fölött a kondenzátor aljában van elrendezve. A vízhűtőn a (wl) bevezetéstől a (w2) kibocsátásig víz vezethető át, mely hűttetik és azután a légszivattyúba vagy a légszivattyú szívócsövébe vezettetik, hogy az ezen szivattyúhoz kerülő levegő és párák az említett célra tovább hűttessenek. A 10. és 11. ábrában föl tüntetett kiviteli alaknál az utolsó (o) kondenzálótér az (a) kondenzátor aljában van elhelyezve és a (b) főkondenzátortértől a (d) diafragma vagy választófal által van elválasztva; az utóbbi (x) nyílásokkal bír, melyeken át a levegő és párák keveréke az (o) kondenzálótérbe halad. Az (x) nyílások ékalakúak és az ékalaknak szélesebb része a kondenzátor szomszédos oldalai közelében, míg annak szűkebb része a (d) lemez középvonala közelében fekszik. A (d) lemez azonban nagyszámú köralakú különböző nagyságú lyukkal is ellátható, melyek az (o) térrel közlekednek és melyek annál nagyobbak, minél távolabb fekszenek az (e) kibocsátástól. Az utóbbi a föltüntetett példánál meghajlított cső alakjával bír, mely az (o) tér fenekének középpontjától indul ki. A kondenzvíz, ha külön vízszivattyú által szívatik ki, akkor a külön (y) tartányba halad, mely (z) kibocsátással bír. A rajzon a (d) lemez vízszintes, azonban természetes, hogy az ferde, domború vagy homorú is lehet úgy, hogy a reá eső kondenzvizet a kondenzátor oldalai vagy közepe felé vezeti, megfelelően a mindenkori viszonyoknak és követelményeknek. A találmány értelmében a kondenzátorban elrendezett (f) vezetőlemezeknek legalkalmasabb magassága a jelenlévő körülményektől függ és tetszés szerint változtatható. Minthogy a (g, h, i) kondenzálószakaszoknak (k) kibocsátónyílása kis keresztmetszetű, a fáradt gőzt bevezető (al) nyíláshoz képest, minthogy továbbá a keresztmetszetfölület fokozatosan csökken és az (f) vezetőlemezek az áramlási zavarokat kiküszöbölik, ennekfolytán a levegővel kevert párák hőmérséklete fokozatosan csökken ós a keverék egyenletesen és folytonosan az utolsó (c) vagy (o) térhez halad és pedig oly állapotban, melyben az a legalkalmasabb a légszivattyú által való kiszívásra úgy, hogy a kondenzátorban rendesen visszamaradó légmennyiség minimálisra korlátoztatik. Az a körülmény, hogy a kondenzátorban megközelítőleg egyenletes vákuumot tartunk fönn és abban a levegőmennyiséget minimálisra korlátozzuk, valamint az a körülmény, hogy a kondenzátor tetején lév& fáradt gőzbevezetésnél uralkodó hőmérséklethez viszonyítva a kondenzátor alján lév6 légszívócsőnél minimális hőmérsékletet teszünk lehetővé, nagy gyakorlati értékkel biró műszaki hatást képez, minthogy ezáltal az egész kondenzátornak kondenzálóbatása igen előnyösen befolyásoltatik. A föntleírt találmány jelentőségét akkor ítélhetjük meg legjobban, ha figyelembe vesszük, hogy levegőnek gőzben való jelenléte a fölületi kondenzátorban igen hátrányosan hat a kondenzátor kondenzáló csőfölületének a meleget elvonó képességére^ A telített gőz bizonyos nyomásának meghatározott hőmérséklet felel meg és a gőz,, valamint a benne tartalmazott levegő arányának minden nyomásnál egy meghatározott és alacsony hőmérséklet felel meg,, amiből következik, hogy adott mennyiségű levegőnek a kondenzátorba való belépésénél annál nagyobb lesz a gőzből a kondenzátorcsövekben lévő víz által elvont