51818. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szinkrón forgóáramú gépeknél a feszültség önműködő szabályozására

mint azt már említettük, az öngerjesztő veszélyeztetve van. Ezenkívül az ily gépeket csakis egy bizonyos, előre meghatározott feszültségnél lehet használni, minden más feszültségnél pedig a szabályozó ellenállásokat, illetve a keféket újból be kell állítani. Mindezeket a hátrányokat elkerüljük a találmány tárgyát képező berendezésnél. Ennél ugyanis nem mint a Heyland-Latourgépnél öngerjesztést, hanem idegen gerjesztést alkalmazunk, még pedig váltakozóáram segélyével, melyet kényszermozgásszerűen váltakozóáramú gerjesztőgép szolgáltat. Külsőleg tehát a Heyland-Latourféle gépből a szóban lévő gép akként származtatható, hogy az előbbi gép gerjesztő transzformátorát kényszermozgásszerűen kapcsolt váltakozóáramú gerjesztő- i géppel helyettesítjük. Evvel az elrendezéssel elérjük, hogy a rótormező és a rótor szinkrón módon fut, a rótor áramkörében tehát kisebb-nagyobb csúszás következtében elektromotoros ellenerők föl nem lépnek, miért a feszültség szabályozás tetszőleges módon végezhető, vagy teljes kompaundálással, vagy tetszőleges beállítható feszültségeséssel. A gerjesztő (üres járási) ampéremenetek létesülését a gerjesztőgép biztosítja. A gép tehát stabil és ép oly könnyen hozható feszültség alá, mint a közönséges forgóáramú generátor. Ezenkívül a főgépen ép úgy lehet tetszőleges feszültséget beállítani, minthogy ehhez csakis a gerjesztőgép gerjesztését. kell változtatni. Ajánlották már eddig is a Heyland-Latour-féle gép hasonló módosítását, de más célból, nevezetesen azért, hogy tetszőleges periódusszámot érhessünk el. Ezért a gerjesztőgép hajtása a főgépétől független volt. Világos, hogy ennél az elrendezésnél még kedvezőtlenebbek a viszonyok, mint a Heyland-Latour-féle gépnél, mert míg mint azt említettük, az öngerjesztésnél a csúszást már a különleges viszonyok bizonyos szűk határok között tartják, itt, hol a gerjesztőmező sebességét szándékosan változtatjuk meg, a fŐgép rótortekercselésében tekintélyes elektromotoros ellenerők lépnek föl, melyeknek szinkrónizmusnál nyomuk sincs. Itt tehát úgy a gerjesztő, mint a kompaundáló ampéremenetek minden sebességnél a megváltozott látszólagos ellenállásnak megfelelően mások, a kompaundáló ampéremetek főleg akkor, mikor közös rótortekercselés van alkalmazva. Általában a gerjesztő ampéremenetek már akkor is közel eltűnnek, mikor az eltérés a szinkronizmustól csekély, föltéve, hogy a gerjesztőgép gerjesztését nem fokozzuk újból. A gerjesztőgép független hajtása által a szinkronizmust még ha akarjuk sem sikerül oly tökéletesen elérni, amily tökéletesen azt az önműködő feszültségszabályozás céljából elérni kell,[mert a haj tógép sebességének legkisebb, elkerülhetlen változása is a i rótoráramkör látszólagos ellenállásának megváltozását vonja maga után. A 182661. sz. német birod. szabadalom vagy az 1905. évi 10555. sz. nagybritanniai szabadalom szerint ezen gerjesztő amperemeneteket egyenáram is létesítheti. Ily elelrendezésnek azonban az a hátránya, hogy a kompaundáló ér gerjesztő ampéremenetekhez mindig két külön rótortekercselés szükségeB, hogy a gép helyesen működjék, az a körülmény pedig hogy a két tekercselés különböző áramokat (az egyik tekercselés egyen-, a másik váltakozóáramot) vezet, nehézségeket okoz a tekercselések kiképezé sében, illetve az egyenáramú bevezetésében. A csatolt rajz 1. ábrája két rótortekercseléssel biró, kétsarkú gépet ábrázol háromfázisú áramhoz. Igen természetes, hogy a sarok és fázisszám teljesen tetszőleges lehet. Eme a rajzon (a) a főgép státora, (c) a kompaundáló transzformátora, mely a rótor (k) tekercselésében a státorárammal arányos ampéremeneteket létesíti. Ez a rótortekercselés a (w) ellenállással párhuzamosan van kapcsolva. A gerjesztőgép itt egyenáram-, forgóáramátalakító gyanánt van kiképezve, mely azonban csakis az (m) mágnestörzsei gerjesztésére szükséges áramot szolgáltatja. A gerjesztőgép (a) rótora a forgó áramot a (g) súrlódó gyűrűkön, (v) ellenálláson és (t)