51796. lajstromszámú szabadalom • Elektromos gépek számára szolgáló vezetők és ezeknek megerősítési módja

- 2 — 2—7. ábrák további foganatosítási alakoknak harántmetszete. A 8. ábra a vezetőknek oly armatúrában való megerősítési módját szemlélteti, melynek fölső határoló föliilete a vezetők fölső határfölületével egy színvonalban fekszik. A 9. ábra oly vezetőnek harántmetszete, mely örvénylő áramok ellenében támasztott ellenállásnak fokozása céljából hasítékokkal van ellátva. A 10. ábra ugyanannak oldalnézete. A 11. ábra egy, sodronyokból alkotott vezetőnek harántmetszete. A 12. ábra annak oldalnézete. Az 1. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál az (a) vezető vörösréz-vagy aluminiumszalagból, vagy más vezető anyagból van készítve és alsó vastagított (b) végével, a vasmagnak megfelelő alakú (c) hornyába, a fecskefarkalakú kötések módjára, van beerősítve, ahol is a horony és az ebben lévő vezetőrész a megfelelő (d) szigetelőréteggel vannak egymástól elkülöűítve. A megerősítésnek ezen megoldásánál a vezetőt oldalt húzzuk be az armatúrába, amikor is további megerősítésre nincsen szükségünk. A 2. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a vezető két, vastagított végekkel biró (e, f) részből áll, melyek sugárirányban vannak az armatúra hornyába betolva és abba (g) választószalag vagy ék segélyével beszorítva. A (g) szalag, melyet sugárirányban verünk be, vörösrézből vagy más fémből vagy pedig szigetelőanyagból van készítve, mely utóbbi esetben minden egyes horonynál két vezető áll rendelkezésre. Lehet a vezetőnek vagy vezetőknek egyik vagy mindkét oldalán ily éket beilleszteni. A vezető részei a (h) fémlemezre támaszkodnak, mély azoyban el is hagyható. A (g) szalagot lágy- vagy keményforrasztással vagy beékeléssel erősítjük a vezetőkre vagy azok közé. A vezetőket esetleg homloklapjukon, nyúlványokkal látjuk el, melyekhez a szorítószalagok a hosszirányban való beverés után odaszorulnak. Kívánt esetben az összes elemeket ónozhatjuk és az összeállítás után összeforraszthatjuk. A 3. és 4. ábrákban föltüntetett foganatosítási alakoknál az (a) vezetőknek megerősítése az alattuk beékelt (i) fatömb vagy hasonló elem segélyével történik. Ezen ékeket esetleg fémből készítjük, amikor is azok egyúttal vezetőkül szolgálnak; az ékeket több ily vezetőből is alkothatjuk, A piszok vagy por folytán keletkező rövid zárlatok elkerülése céljából a vezetőket a 4. ábrában szemléltetett módon célszerű a (j) szigetelőréteggel burkolni. A 3. és 4. ábrákban föltüntetett foganatosítási alakoknál használt éket két részben képezhetjük ki, amikor is az egyes részeket ellenkező oldalak felől verjük be. A horony kissé kúposán van kiképezve úgy, hogy a vezetőket egyrészt kényelmesen lehet az armatúra vége felől hatolni, másrészt azok erősen beszorulnak, mihelyt fölfelé veretnek. Az 5. ábrában oly foganatosítási alak van föltüntetve, melynél a megfelelő (d) hornyokba sugárirányban betolt, kétrészű (a) vezetők egy vagy több (k) ék segélyével vannak az armatúra magjába beerősítve. A 6. ábrában szemléltetett foganatosítási alaknál a vasmagban a hengeralakú (m) hornyok vannak kiképezve, melyeknek falához a megfelelően alakított (a) vezetők a megfelelő (n) ékdarabok segélyével vannak odaszorítva. Hasonló megoldást mutat a 7. ábra, ahol is a vezetők kisméretű, félhengeralakú barázdákkal bírnak, melyeken az acélból vagy más megfelelő anyagból készült erős (o) sodrony van átszorítva, mely a vezetőket szétfeszítő és ezáltal azokat a hornyok falához odaszorító ék gyanánt hat. A 8. ábra a vezetőknek oly armatúrában való megerősítési módját szemlélteti, melynél a (p) fölületek fölső határvonala majdnem ugyanabban a magasságban fekszik, mint a vezetők fölső határvonalai és melynek vasmagja és a vezetők között bizonyos meghatározott távolság van meghagyva úgy, hogy a tekercselés önindukciójának fokozódása elhanyagolható. Ezen megoldás azzal