51631. lajstromszámú szabadalom • Sorompóhajtómű kényszermozgású előcsengető és sebességhatároló berendezéssel

kilincset a kettős záró kilincs pályájából kitolja úgy, hogy a kettős kilincs fölszabadul és túlsúlya folytán jobboldali végével ismét a (p) zárófog pályájába esik; ezáltal a nyílirányban való továbbforgatás meg van akadályozva és a 3. ábrán föltüntetett helyzet újból eléretik. Ha a sorompó zárása alatt a kézi forgattyú bizonyos sébességet túlhalad, a 2. ábrán föltüntetett helyzet áll be. A centrifugál szabályozó által fölemelt (g) csúszó hüvely támaszpontot talál az (s) szabályozóorsóra erősített (i) karimán és nem emelhető tovább úgy, hogy a kézi forgattyú sebességével emelkedő, a szabályozó súlyait befolyásoló cenfcrifugálerő végül az (f) spirálrúgó feszültségét legyőzi és a (B) fékkorongot az (m) hüvellyel együtt az (s) szabályozó orsón lefelé tolja, míg a fékkorong íekfölülete a helytálló (b) fékgyúrú fékfölületére talál. Az ezután következő súrlódás által teljes erőkifejtés mellett sem lehet a kézi forgattyú egy meghatározott sebességét meghaladni. A fékező nyomás növelése céljából a csuklós karok úgy vannak elrendezve, hogy szabályozó súlyok kilengéseinek növekedtével a támaszcsuklók a kinyújtott helyzethez (holtponthelyzethez) közelednek. Az előbb leírt tányérfék helyett szalagféket is lehet alkalmazni; ezen elrendezés a 6. és 7. ábrákban van föltüntetve és pedig a 6. ábrán elülnézetben, a 7. ábrán fölülnézetben. A centrifugál szabályozó (g) csúszó hüvelye a (W) szögemelő vízszintes karjával működik együtt, függélyes karja pedig a (w) szögemelő hosszabb emelőkarjával áll kapcsolatban. A (w) emelő rövidebb karja a (v) fékszalagra hat, mely a (B) fékkorongot körülfogja. Meghatározott fordulatszám túllépésénél a (g) csúszóhüvely nyomása által a (W, w) emelők közvetítésével a fékszalag meghuzatik, ami által szintén fölső sebességhatár van meghatározva. A 8. és 9. ábrákban az előbb leírt hajtómű mint önállóan záró sorompóhajtómű van föltüutetve. A szokásos elrendezésekkel szemben itt a (G) húzósúlytól (8. ábra) jövő huzal két (H, I) ágra oszlik, melyeknek mindegyike a kettős huzal egy ágához csatlakozik úgy, hogy egymás hatását kölcsönösen támogatják. Ezen kulcsolódó vezetés által azt érjük el, hogy először is a súrlódási veszteségek a hajtóműben és sorompóban nem egymásután, hanem különkülön győzetnek le és másodszor, hogy a húzósúly az egyik vagy másik helyen való nagyobb munkaszükséglet' mellett mindenkor teljes erővel képes hatni a sorompóra, illetve a hajtóműre. A 9. ábrán a (q) függő csiga beiktatása az (I) és (H) vezetékekbe van bemutatva, amely elrendezés által a sorompóhuzal hosszváltozásainál az elágazó vezetékekben a feszültséget kiegyenlíteni lehet. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés forgattyús hajtóműveknél fölső sebességhatár elérésére, jellemezve a túlnagy hajtósebességnél a hajtó mozgást megakasztó fék (tányérfék, szalagfék) által, mely a forgattyú által hajtott centrifugál szabályozó által bekapcsoltatik. 2. Az 1. igényben védett berendezés foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a centrifugál szabályozó hatásánál előbb a centrifugál szabályozó hüvelye tengelyirányban eltolatik és emellett a záró szervekre hat, a szabályozó karok további kilengésénél pedig a fék bekapcsoltatik. 3. Az 1. igényben védett berendezés foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a fék mozgatható része egyenletes fékező hatás elérése céljából a centrifugál szabályozóval úgy van összekötve, hogy a fék a centrifugál szabályozóra megakasztó visszahatást gyakorolhat. 4. Az 1. igényben védett berendezés foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a szabályozó súlyok teljes kilengésénél a szabályozó csuklós karjai teljesen vagy majdnem kinyújtott helyzetbe jutnak, azon célból, hogy a fékező nyomás ezen esetben lehetőleg nagy legyen.