51618. lajstromszámú szabadalom • Acetyléngázfejlesztő

sítási példája van foltüntetve használat előtti, illetve használatban lévő helyzetben és függélyes hosszmetszetben, míg a 3. és 4. ábra nagyított méretben mutatja a legalsó karbidtartályt a fejlesztés elején, illetve végén, végül az 5. ábra egy ilyen tartályt mutat alulnézetben. Az (a) víztartályban van elrendezve a (b) buvárharang, amelynek belső falazatán két egymással szemben lévő (c) vezetőcsatorna van az ezek belsejében egymás fölött fekvő (d) karbidtartályok számára elrendezve. Az (a) edény fenekén a (b) buvárharang belsejében fekszik a megfelelő mennyiségű olajos anyaggal megtöltött (e) edény. Ezen edény széle annyira benyúlik a buvárharangba, hogy azt a víz az (a) edény megtöltésekor és ha az elvezető csapok zárva vannak, el nem éri (1. ábra). A (d) tartályok a föltüntetett foganatosítási példánál hatélű prizmatikus dobozok gyanánt vannak kiképezve, amelyeknek két szemben fekvő fölső élén (f) sarnirok révén két (g) félfödél van megerősítve. Ezen félfödelek rendes körülmények között (3. ábra) a (h) dobozoldalfalaknak a födél középszegélyei felé hajló szélein fekszenek. Alsó részükre (z) alakú (i) kampók vannak erősítve, amelyeknek egyik karja zárt tartálynál és mindaddig, míg a karbid nincs megbontva, a tartály megfelelő oldalfalain keresztül a (c) vezetőcsatornákba nyúlik, amelyeknek alsó lapján a legalsó (d) tartály kampói fekszenek. Az alátámasztott (i) kampó által tartott ezen legalsó tartályon fekszenek a fölötte lévő tartályok, amelyeknek kampói támasztási pont nélkül a (c) vezetőcsatornákba nyúlnak be. Mindegyik (d) tartályba féltérfogatának megfelelő menynyiségű, előzetesen olajos masszába mártott karbidszemcsék helyeztetnek, amelyeket előbb egy tágszemű szövetbe vagy más effélébe töltünk, amelynek oly bőnek kell lennie, hogy eredeti térfogatának kétszeresére kiterjedhessen. A készülék megtöltésénél mindegyik (d) tartályba egy ilyen karbiddal töltött szövetzacskó jön, amely a tartálynak megfelelő rázása által abban egyenletesen elterjed. Használatnál először az (a) víztartályt addig töltjük meg vízzel, hogy annak fölszíne a (b) harangban az (e) edény fölső szegélyét el nem éri. Ha már most a (k) összekötőcsapot az (m) csővezetékben kinyitjuk, akkor a víz a (b) harangban fölemelkedik, elönti az (e) olajedényt és az ebben lévő olajos massza csekélyebb fajsúlyánál fogva (n) réteg gyanánt fog a víz fölületén úszni (2. ábra) és első sorban a legalsó tartályban lévő karbidét érinti és ezáltal a gázfejlődést, amely a víznek a harangban való további emelkedésénél megkezdődik, megfelelően lassítja. Azonban az olajréteg a víz visszafolyásánál is tompítólag fog a bomlásban lévő karbid fölött elterjedni. Ez a játék folyvást ismétlődik és a túlrohamos gázfejlődést megakadályozza. Miután a kísérletek azt bizonyították, hogy az (e) edényben foglalt olajos anyag a fölső karbidtartályokhoz nem elegendő, ezért a fölső (d) tartályokat akképen láthatjuk el olajjal, hogy azoknak fenekén a tartályon kívül a gyűrűalakú (o) csatornát (5. ábra) rendezzük el, amely olajos massza fölvételére szolgál. Mihelyt a víz a csatorna széle fölé emelkedik, az olaj szét fog fölötte terjedni. Ha az alsó karbidtartályt is ellátjuk ilyen olajcsatornával, akkor az (e) olajos edény elrendezése egészen elmaradhat. Mihelyt az alsó (d) tartályban foglalt karbid megközelítőleg elhasználtatott, annak bomlási tömege annyira föl fog duzzadni, hogy a két (g) födelet normális helyzetéből (3. ábra) vízszintes, sőt esetleg kissé fölfelé irányuló helyzetbe hozza. Ezáltal az (i) kampók kilépnek a (c) vezetőcsatornákból és elvesztik tartásukat úgy, hogy a legalsó tartály önműködőlég lefelé- és a szomszédos magasabban fekvő tartály az előbbi helyére stb. sülyed. A végből, hogy a mindenkori legalsó tartály csakis egy tartály magasságával és ne egészen a fenékig sülyedhessen, az egymás fölött fekvő karbidtartályok a rugalmas (p) szalag útján vannak egymással összekötve. Megfigyelésekből kitűnik, hogy az aceti-