51549. lajstromszámú szabadalom • Pénzszámlálógép a megszámlált pénz betekercselésére szolgáló berendezések

— 2 — torlódnak. Ezeket a torlódásokat a szóban lévő gépnél a garat különleges alakításával teljesen elkerüljük. Ugyanis a garat a szokásos garatoktól eltérően, a pénzdarab átmérőjénél jóval szélesebb és fokozatosan megvékonyodik, anélkül, hogy a (3) csövek, illetve a pénzdarabok átmérőjét elérnék. A pl. szarvalakban görbülő garat feneke görbe úgy, hogy lapos részei sehol sincsenek, minek következtében a pénzdarabok a garaton mindig osak két-három pontban fekszenek föl, tehát még tapad ós, fölszin esetében sem maradhatnak a garat fenekén tapadva. A garat széles, teknőszerű alakítása következtében a pénzdarabok szabad, önmaguk által választott pályákon csúsznak le, de nem mennek egyenesen a függélyes cső bevezető nyílása felé, hanem először érintő irányú pályán a torkolat előtt haladnak el, miáltal az egyenletes egymásra fekvést lényegesen megkönnyítő forgásra tesznek szert. Ez a forgás ugyanis meggátolja, hogy a pénzdarabok a függélyes csőben fölálljanak, mert a forgás ja, csőben is tovább tart és mindegyik pénzdarab vízszintes fekvését biztosítja. Ha a garat elég hosszú, a tányéron teljesen szabálytalanul fölhalmozott pénzdarabokat egyszerűen letolhatjuk, mert azok természetesen azonnal szabályosan helyezkednek el. Igen természetes, hogy a tányérra fölhalmozott pénzdarabok és a függélyes csőben elvezetett pénzdarabok viszonyát kellőképen szabjuk meg, hogy a tányéron túlságos sok pénzdarab ne legyen. A pénzdarabok összeragadását — mi zsíros és tapadps pénzdaraboknál könnyen megtörténik — azáltal gátoljuk meg, hogy a garat fenekén a szarv tengelyére merőleges lökőbordákat alkalmazunk. Az (5) számlálókorong (6) lyukai a pénzdarabokat egyenként szedik ki a (3) pső alsó nyílásán és távolítják onnan el. A korong a (4) alapzatra fékszik és közvetlen nül azután, hogy a (3) csőből egy ipénzdarabot fölvett, az alapzat (7) nyílásán az ez alatt lévő papirhüvelybe ejti. Mikor a csőből az utolsó pénzdarab is kiesett, a lyukas korongot meg kell állítani, hogy a számláló berendezés a pénzdarabok számát helyesen jelezze. Erre egy kétkarú (8) emelő szolgál, melynek forgáspontja a (4) lemezen van alkalmazva és melynek egyik karja a lemez egy kivágásán nyúlik át úgy, hogy a lemez alatt fekszik. Az emelőnek ez a karja villás és két villaágával alulról a (4) lemez két (9) kivágásába nyúlik. Ezek a kivágások pontosan a (3) függélyes cső alatt fekszenek úgy, hogy a villaágak a pénzdarabok súlya alatt a (4) lemezbe szorulnak. A (8) emelőt egy ellensúly akként ellensúlyozza, hogy már egy pénzdarab súlya is elégséges legyen a lenyomásra. Míg tehát a (3) csőben még pénzdarabok vannak, a (8) emelő működésen kívül van, de mikor abból az utolsó pénzdarab is kiesett, a villavégek a számlálókorong következő nyílásába lépnek és így a számlálókorongot megállítják. Mint az a rajzokból kitűnik, élén álljó' pénzdarab a villavégeket el nem érheti, ez csak a (9) nyílások között lévő alátétlemezt éri. Eme berendezés tehát a számlálóművet teljes biztosan akkor is megállítja, mikor a csőben valamely pénzdarab várakozás ellenére élén áll. A lyukas korong fordulatait kúpkerékpár viszi át a (10) csavarorsóra és az ezáltal mozgatott (11) mutatióscsavarház jelzi a fordulatok számát. A teljes fordulatnál kisebb fordulatokat kúpkerékpár jelzi a (12) körléptéken. Ha pl. a lyukas korongnak tíz lyuka van, a csavartengely 100 fordulata után a gép 1000 pénzdarabot számlált meg. Mikor a (11) csavarház a lépték végéig ért, a korongtengely kúpkerekének közelébe jut és (13) toldatával a kúpkeréken alkalmazott (14) ütközőbe ütközik, minek következtében a gép megáll. Hogy a mutatós csavarházat gyorsan lehessen a zérusállásba visszavezetni, az akként van kiképezve, hogy a (10) csavarorsót nem veszi teljesen körül, hanem csakis annak egyik oldalára fekszik, vagy pedig megosztva van kiképezve. A csavarházat alkalmas (15) fogantyú segélyével a rajzon nem ábrázolt rúgó hatása ellenében a