51549. lajstromszámú szabadalom • Pénzszámlálógép a megszámlált pénz betekercselésére szolgáló berendezések

- 3 -•csavarorsóról leemeljük és kezdeti állásába vezetjük vissza. Hogy a (12) körléptéket •ugyancsak a zérusállásba állíthassuk, a (8) emelőt le kell nyomni, mi a rúgó ^hatása alatt álló (16) pecek segélyével történik. A (10) csavartengelyen fölékelt (17) kilincskerék a gép visszafelé való forgatását gátolja meg. Az (5) korong által magával vitt, megszámlált pénzdarabok az alátétlemez (7) nyílásán leesnek és a nyílás alatt elrendezett (18) papirhüvelyekbe hullanak. Ezek külön (19) fémhüvelyekben állanak, melyek a függélyes (20) tengelyen forgatható (21) korongon vannak elrendezve. Ha az egyik hüvely megtelt, a korong elfordulásánál a következő jön helyébe. A (21) korong továbbítását az (5) számlálókorong hajtóművével a (22, 23) fogaskerekek útján kapcsolt (24) tengely végzi, melyen egy (25) spirálkorong van fölerősítve. Eme korong kerületére a rűgós (26) kilinccsel ellátott (27) kilincsemelő (28) orra fekszik, mely a (25) spirálkorong minden fordulatánál egyszer becsappan, míg a (27) emelő a (21) korongot a (26) kilincs segélyével egy oszlással tovább tolja. A tengelyen, mely körül a (27) kilincsemelő forog, még egy (29) elreteszelő emelő is föl van szerelve, mely a (21) korong ellentétes fogazásába fogódzik és így a továbbmozgatást mindenkor idejében szakítja meg. Hogy a (21) korongot a gép beállítása közben tovább mozgathassuk, )a (29) elreteszelő emelőt — mely ebből a célból meg van hosszabbítva úgy, hogy a tokból kinyúljék — vissza lehet húzni. A korong visszafelé való forgását egy második (30) kilincs gátolja meg. Bár az ily kilincsmű a (21) korongnak igen gyors mozgatását engedi meg, még is könnyen adhat az a körülmény zavarokra okot, hogy a pénzdarab a korong továbbmozgatása alatt is kilép a (7) nyíláson és a megtöltött és következő papirhüvely között esik le. Hogy az ily zavart lehetetlenné tegyük, az (5) lyukasztott korong ama részén, mely a (21) korong továbbmozgatása közben a (7) nyílás fölött elhalad, lyukak alkalmazva nincsenek, úgy, hogy a (3) csőből a következő pénzdarab csakis akkor léphet ki, mikor a hüvely teljes pontosan a kellő helyzetbe jutott. Az alul nyitott fémhüvelyekből a megtolt tekercsek a korongfenék (31) nyílásain esnek le és a fölső szélén kissé kiszélesedő (32) csőcsonkon az alatta elrendezett elzáró berendezésbe jut. A (31) nyílás helyzete olyan, hogy a megtelt tekercsek már akkor leesnek, mikor a korong egy oszlással elfordul, minek következtében a (21) korong fölöslegesen terhelve nincs, tehát tovább mozgatása is, lényegesen könnyebb. Az elzáró berendezés lényegében egy (33) hengerből áll, mely függélyes tengely körül forog, továbbá egy evvel koncentrikus hengeres (34) falból. A (33) henger egy része rugalmas (35) bevonattal van burkolva. A hengeres (34) fal alsó szélével egy (36) alaplemezen áll, míg fölső szélére fogszerű kivágásokkal ellátott (37) födél fekszik rugalmasan. A (34) fal magassága pontosan egyenlő a kész pénztekercs magasságával. A fal (38) és (39) végei oly módon fordulnak befelé, hogy a pénztekercs görbe fölületéhez hozzá simuljanak. Ez a tekercs a (32) csőcsonkon át jut be az elzáró berendezésbe és egyelőre a hengeres fal (39) végén marad állva. A papirhüvely kiálló vége a (37) födél fölé nyúlik. Mikor a (33) henger a nyíl irányában forog, a rugalmas (35) bevonat a pénztekercset a (34) fal mentén magával viszi, miközben a hüvely kiálló szélét a (37) födél fogazott része lenyomja és így a tekercset elzárja. Ebben az állapotban a (38) fal másik végéhez jut, hol azt a lehajlítás fogva tartja. A henger hajtása a (40) fogaskerekek közvetítésével a kilincsmű (24) tengelyéről történik. A (37) födél rugalmasságának az a célja, hogy a pénztekercs magasságának a pénzdarabok változó magassága által előidézett különbségéhez hozzásimuljon. Mikor a henger (35) bevonata a zárt pénztekercset elhagyta, ez a (41) fenék egy nyílásán az ez alatt elrendezett lerakó berendezésbe esik. Ennek az a célja, hogy