51485. lajstromszámú szabadalom • Csőtörési szelep
egy (17) rúgó tányér van fölerősítve; utóbbi és a (3) födél között a (18) spirális rugók vannak behelyezve, ezek egy bizonyos energiának fölhalmozására szolgálnak, mely energia nyomáscsökkenésnél szabaddá válik és a szelepnek zárását létesíti. Az öszszes, a rugók által fölemésztett erő úgy választandó meg, hogy rendes üzem mellett a rúgó ellenében ható víz még bőséges túlinyomással bírjon. A (6) dugattyú fölötti (11) kamra a (19, 20) oldalcsatornák, valamint a (21) főcsatorna által (2. ábra) a (4) és (5) csatlakozó csövekkel áll kapcsolatban. A golyós szelepek (22) és (23) szelepgolyóikkal a (19) és (20) vezetékekbe vannak bekapcsolva; a (10) üreges dugattyúrúdra még két (24, 25) rúgós szelep van szerelve, miáltal a víz a (11) kamrából, ha csőtörés következtében a nyomás a fővezetékben lesülyed, kifolyhat. A (4) és (5) csatlakozó csövek a (12) kamra útján állnak egymással kapcsolatban. A folyadék által gyakorolt nyomás ja (6) dugattyúnak fölső fölületére hat, és a (18) spirális rúgót összenyomott állapotban tartja, míg a (6) dugattyú alsó fölületére eső nyomás a (8) dugattyú fölső fölületére működő nyomással egyensúlyban van. Csőtöréskor a nyomás a (12) kamrában közvetlenül a törés után körülbelül (1) légköri nyomásra sülyed le. Ennek következtében a rúgó ereje túlsúlyra növekszik és a közös (37) dugattyúrúdra szerelt dugattyúkat fölemeli és ezáltal a vizet a (11) kamrából kiszorítja. A kiszorított víz, miután a (10) üreges dugattyúrúdon átfut, a (24) és (25) szelepeken távozik. A (18) rúgó kitágulása folytán a (8) dugattyú oly mértékben emelkedik, hogy a (26) nyílást és ezzel az egész készüléket tökéletesen elzárja. Az aránylag kis szelepkeresztmetszetek folytán a víznek egy bizonyos időre van szüksége, hogy a (11) kamrából eltávozzék, ami a víz okozta lökéseknek elejét veszi. Minthogy a (8) dugattyú a (26) nyílást zárja, az összekötés a (4) és (5) beömlő- és kiömlő nyílások között meg van szakítva, ami addig tart, míg csak a vezeték nincs kijavítva. A csővezeték sértetlen részében a folyadék továbbra is nyomás alatt áll; ez a folyadék beléphet ugyan a (11) kamrába, de a (24) vagy (25) szelepek egyikén át újra kifolyik, és ennek következtében a (6) dugattyút nem képes lenyomni, vagyis a (18) rúgónak nyomását nem képes legyőzni. A csővezeték kijavítása után a két vezetékágban a nyomás újra helyreáll; a víz a (19, 20) oldalcsatornákon át újra behatol a (11) kamrába. A víznek a (6) dugattyúra gyakorolt nyomása ismét erősebb, mint a rúgó ereje, miáltal utóbbi összenyomatik, a (26) nyílás fölszabadul és ismét elfoglalja az 1. ábrában föltüntetett helyzetet. A 3. és 4. ábrában föltüntetett kiviteli alaknál a csatlakozó csövek egyenlő mérete mellett a dugattyúk kisebb méretűek, mint az előbbi kiviteli alaknál. Ezen szelepen továbbá még egy (A) elosztó és egy (B) tompító van elrendezve; előbbi csőtöréskor önműködő zárást létesít, és a szelepnek egyúttal elzáró csapként való használatát lehetővé teszi. A tompító arra való, hogy a víz sebessége által keletkező lökéseket csillapítsd, \ ••íj,* \ A (31) dugattyúk kisebb átmérőjűek u (33) és (34) csatlakozó csöveket egyet^ összekötőrésznek (32) nyílasa '9 a (3t> -dugattyú átmérője azonban megegyezik gVj&e- és kiömlőnyílás átmérőjével. A raj zon||ytüntetett szelepnél a (35) dugattyúnak föl^^e közel kétakkora, mint az egymással egyPgl (30) és (31) dugatytyúké. Mind a háro||klugattyú a (37)' orsóra van ráerősítve, fölső végén több, sugárirányban elágazó \|§|) kart hord; mindegyik kariiak külső vePf|ez egy, a (40) spirális rugóktól körülve®í39) orsó támaszkodik. Az összes (40)NfÉjrális rugóknak ereje kisebb, mint a (3més (31) dugattyúkra ható víznyomás. EzeS^rendezésnél tehát több-kisebb méretű ffl»önnyen kicserélhető spirális rúgó pótolja a|SjL ábra szerinti szelepnek egyetlen erős ruHát. Az (A) elosztó a két (44) és (45) h^erköpenyből áll, melyekben az (50) duga«|-
