51483. lajstromszámú szabadalom • Dynamóelektromos kapcsolás

föl, miáltal a benzinmotor legelőnyösebb teljesítménye föntartatik. Mivel elektromos erőátviteleknek igen nagy hatásfokuk van, mint ahogy elektromos szabályozásoknak megvan az a képességük, az üzemi viszonyok változásaihoz pillanatnyilag hozzásimulni, ezért a teljesen önműködő szabályozás a hajtómotor teljesítményének legokszerűbb módon való kihasználását teszi lehetővé. A találmány értelmében a tökéletes szabályozás két elektromos rendszer segélyével, melyek közül mindegyik egy-egy armatúrából és mágnesből áll, azáltal éretik el, hogy az egyik rendszernek egyik része a másik rendszernek egyik részével tengelyirányú elmozdulást szenved, oly módon, hogy a két rendszer ferde fölületeinek hatása alatt az armatúra és mágnes közötti légrés az egyik rendszerben megnövekedik és egyidejűleg a másik rendszerben kisebbedik, miáltal a mágneses tér az egyik rendszerben gyöngül és egyidejűleg a másik rendszerben erősödik. A tengelyirányú elmozdulás rúgó hatása alatt történhetik, ezáltal az eljárás nemcsiak tökéletesen, hanem még teljesen önműködően is megy végbe. Az 1. és 2. ábrában föltüntetett berendezésnek alapjául egy ily önműködő berendezés szolgál. Egy, a hajtómotor pl. benzinmotor forgattyútengelyével összekötött (W) tengelyen egy áramtermelő (Ad) armatúra oly módon van elrendezve, hogy az ia (W) tengelyen elforoghat, de oldalirányban nem mozdulhat el. Ez az armatúra egy megfelelő erősségű (F) tekercsrúgó segélyével a benzinmotor tengelyével van kapcsolva. A (W) tengelyre továbbá egy (C) persely van ráhúzva, mely rúgó és horonykapcsolás alkalmazása folytán a tengelyen nem foroghat el, vagyis azzal együtt forogni kénytelen, de emellett tengelyirányban elmozdítható. A (C) persely egyik oldalán csavaranyaként van kiképezve, mely az (Ad) áramtermelő armatúra egy nyúlványába metszett menetekkel kapcsolódik. Az áramtermelő (Ad) armatúrához tar-2 — tozó (Md) térmágnesek a motornak (Am) armatúrájával közvetlenül össze vannak kötve, pl. oly módon, hogy azok koncentrikusan egymáson fekszenek. E két résznek tartására a csillagalakú (G) tartó szolgál, amelyen két (S) áramszedő gyűrű, valamint az (Ad) armatúrához tartozó kefetartók vannak elrendezve. A (G) csillagalakú tartó az (E) tengellyel van összekötve [vagy pedig oly módon van az (E) tengelyre erősítve, hogy ezzel együtt forogni kénytelen, de emellett oldalirányú kimozdulást végezhet]. Az (E) tengely a (K) golyós csapágyban fut, mely a (D) köpenybe van beépítve. Az (Am) armatúrához tartozó (Mm) mágnesek a szilárdan álló (D) burkolattal szorosan össze vannak építve. A két armatúra, valamint a velük szemben álló pólusfölületek nem hengeralakúak, hanem kónikusak. A berendezés működési módja a következő : Az (F) rúgó a benzinmotor munkáját az áramtermelőnek (Ad) armatúrájára viszi át; az armatúra tekercseiben áram keletkezik, mely a két mágnesnek tekercseibe és a második armatúrába vezettetik. Ezáltal az (Am) armatúra mótorarmaturaként forog, és munkája a csillagalakú (G) tartó útján az (E) tengelyre és innen megfelelő módon a kerekekre vitetik át. Miután az (Am) armatúrával az áramtermelőnek (Md) mágnesei is össze vannak kötve, az áramtermelő armatúrájában keletkezett feszültségre nézve a két armatúra fordulatszámainak különbsége irányadó. Az áramtermelő mágneseinek elmozgathatósága folytán a benzinmotor vonóereje ezen mágnesek által közvetlenül a csillagalakú (G) tartóra és az (E) tengelyre vitetik át úgy, hogy a motornak (Am) armatúrája csak a hiányzó vonóerőt kell, hogy az (E) tengelyre átvigye. A viszonyok oly módon vannak megválasztva, hogy a motor armatúrája lassabban, és előrehajtásnál ugyanabban az irányban forog, mint az áramtermelő armatúrája. Az (F) rúgó oly erős, hogy a járókerekek fölületén a vonóerő mindaddig fokozható,