51483. lajstromszámú szabadalom • Dynamóelektromos kapcsolás

- 3 -míg oly értéket el nem nyer, mely a hajtómótor maximális vonóerejének felel meg, anélkül, hogy az (F) rúgó ezen vonóerő átvitelénél utánaengedne, azaz az áramtermelő armatúrája ezen határig együtt mozog a (W) tengellyel és ehhez képest viszonylagosan nem fordul el. Ha már most a vonóerő a kerekeken növekedik, pl. a kocsi által legyőzendő lejtőség növekedése folytán, úgy a motor armatúrája által fölvett áramerősség is nő; éppen úgy az az áramerősség és wattszám is nő, melyet az áramtermelő kell, hogy szolgáltasson; ez egyenértékű volna a benzinmotor által teljesítendő forgatónyomaték, vagyis a benzinmotor teljesítményének növelésével. Ilyen fokozott igénybevétel mellett azonban az (F) tekercsrúgó enged, azaz az (Ad) armatúra forgásában visszamarad. Ezideig az armatúra a (C) persellyel egyforma sebességgel forgott; most már ezen perselyhez képest is visszamarad, miután utóbbi a benzinmotorral közvetlenül kapcsolt (W) tengellyel együtt forogni kénytelen. A (C) persely, mely az áramtermelő armatúrájával csavarmenetek segélyével van kapcsolva, ennejk folytán tengelyirányban elmozdul oly értelemben, hogy az (Ad) armatúrától távozik. Ezáltal a csillagalakú (G) tartó és vele együtt a motornak (Am) armatúrája, valamint az áramtermelőnek (Md) mágnesei is ugyanabban az irányban eltolódnak és az armatúra és a piólusfölületek ferde állása folytán az áramtermelő armatúrája és a vele szemben álló mágnesek közötti (S) légrés megnagyobbodik és egyidejűleg a mótor armatúrája és a burkolatba szilárdan beépített mágnesek közötti (§2) légrés csökken. A (82) légrés csökkenése által a mótor armatúrájának, tehát a járókerekeknek fordulatszáma is csökken, épp úgy, mint ahogy a nagyobbodott terhelés folytán fölnövekedett áramerősség is csökken. Emellett azonban a (82) légrés kisebbedése nem terjed annyira, hogy az áramerősség eredeti értékére csökkenne le, miután a szabályozás az áramtermelő armatúrának mágneses terére is kiterjed. Ez a mágneses tér a ($1) légrés működésével csökken, miáltal az egy bizonyos áramerősséghez szükséges forgatónyomaték is kisebbedik. A csillagalakú (G) tartó tehát csak oly darabbal mozdul I el, hogy ezáltal a mótor armatúrájában az I áramerősség annyira csökken, hogy tekintettel az áramtermelőarmatura mágneses terének kisebbedésére és az áramtermelő mágnesei által átadott vonóerőre, a hajtómotornak csak előbbi forgatónyomatékát igényli. A szabályozás az áramtermelő armatúrájának feszültségét is befolyásolja. A mótor lassúbb járása miatt az áramtermelő armatúrája és (Md) mágnesei közötti fordulatszámkülönbség növekedése folytán ez a feszültség egyébként növekednék, azonban a (§1) légrés nagyobbítása által ismét csökken, még pedig oly módon, hogy a hajtómotor ismét csak a maximális munkateljesítményt szolgáltatja. Abban a pillanatban, amelyben az áramtermelő dinamó ismét csak annyi vonóerőt igényel, mint amelyet túllépni nem szabad, az (F) rúgó elcsavarodása megszűnik, minek folytán utóbbi az (Ad) armatúrát, anélkül, hogy az forgásában visszamaradna, magával viszi. Ha a kerekeken föllépő vonóerő eredeti értékére csökkent le, a rúgó tehermentesíttetik, amennyiben az áramtermelő armatúrája a rúgó hatása alatt kényszerül a tengelyhez képest egy bizonyos szöggel előre sietni. Ezáltal; a (C) persely a csillagalakú (G) tartóvali együtt tengelyirányban befelé csavarodik. Ezáltal a (81) és (82) légrések a megfordított értelemben változnak, a mótor armatúrájának fordulatszáma és vele együtt a kocsi sebessége növekedik. Ily módon a kocsi sebességének önműködő szabályozása mellett a benzinmotor mindenkori teljesítménye állandóan ugyanazon értéken tartatik. Az egyes elektromos rendszerek valamelyik részének tengelyirányú elmozdulása, mint az a bevezetésben már említve volt, nem kell, hogy önműködőlég történjék, mivel az megfelelő és már ismert eszközök alkalmazása által kézzel is végeztethető.