51480. lajstromszámú szabadalom • Hydrans

Megjelent 1911. évi márcins hó 17-én. MAGY. ggfe KIR. SZABADALMI JBb HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 51480. szám. XXI/a. OSZTÁLY. Hidrá&s. NE ÚTRA SIEGFRIED SZABADALMI ÜGYVIVŐ BÉCSBEN. A bejelentés napja 1S10 mijtis bó 10-ike. Elsőbbsége 1910 január hó 14-ike. Ismeretesek oly hidránsok, melyeknél a szeleporsó a tok alsó részében elrendezett, ellendarabra támaszkodó és a szelepet vezető bajonettdarabba van ágyazva, mely •utóbbi egy cső és ezen megerősített keresztfej segélyével a tok fölső részének kiugrásain van fölfüggesztve és melynél a szelep egyúttal tolattyú módjára egy oldalt alkalmazott és a szelep zárása ntán a tokban hátra maradt víz elvezetésére szolgáló nyílás előtt mozog. Ily hidransoknál szükségesnek bizonyult oly berendezések alkalmazása, melyek a részek helytelen öszszeállítását meggátolják, hogy a szelep- . nek tolattyú módjára kiképezett része a föntebb említett, oldalt alkalmazott lebocsátónyílással mindig helyesen működjék együtt. Ennek a nyílásnak ugyanis a szelep nyitott állapotánál mindig zárva kell lennie, hogy a csőveszteségeket elkerülhessük, míg a szelep zárt állapotánál nyitva kell állania, hogy a tokból a víz kifolyását lehetővé tegye és a víz befagyását meggátolja. Míg a hidráns a talajba beépítve nincs, az egyes részek helyes összeállítása nem nehéz, de ha egyszer azt beépítettük, tehát mikor legnagyobb része a talajba van sülyesztve, igen könnyen megtörténhetik, hogy a hidránst helytelenül állítjuk össze, ha annak belső részeit megvizsgálás vagy javítás céljából szétszedjük. Ennek meggátlására különböző szerkezeteket alkalmaztak, melyek a hydráns alsó részének bizonyos helyzetét biztosítják, de ezek a szerkezetek aránylag igen komplikáltak voltak, mert a keresztfej, a tok és födél helyes összeállítását igényelték, mi gyakorlatlan szerelőknek nehézségeket okozott. Másrészt ezek a szerkezetek csakis a bajonettdarab helyzetét biztosították, a szelep helytelen behelyezését azonban nem gátolták meg. Végül további hátránya az ismert . hidráns szerkezeteknek az, hogy a bajonefctrész tengelyirányban a tokkal nem volt teljesen mereven kapcsolva, hanem ebben az irányban szerelési okokból bizonyos elmozdulást végezhetett, mi természetesen a szeleporsó holt mozgását idézte elő. Hátrány volt továbbá az is, hogy az ismert hidránsoknál a bajonettdarab a szelep működtetése közben föllépő elcsavaró igénybevételét a fölső keresztfejre és ez a tokra vitte át, mi úgy magára a csőre, mint ennek kapcsolatára a bajonettdarabbal és keresztfejjel hátrányos. Mindezeket a hátrányokat elkerüljük a találmány tárgyát képező hidránsnál. Hogy a tokban a bajonettdarabot helyesen he-