51446. lajstromszámú szabadalom • Beeresztett zár bútorok számára

A találmánybeli beeresztett zárnak az 1—13. ábrákon föltüntetett kiviteli alakjánál a hengeres (1) zártokon belül a (2) zárlemezen két (3) és (4) vezetősín van elrendezve, melyek az (1) tok belső átmérőjének megfelelő, szegmensalakú keresztmetszettel bírnak. E sinek az (5) reteszt és £ (6) rekesztőket közre fogják és e részek vezetésére szolgálnak. Az (5) reteszt egy hosszúkás lemez képezi, melynek mellső része a (7) reteszfej képezése céljából ki van szélesítve. Az (5) reteszlemez (8) vájattal bír, mely a 2., 5. és 6. ábrán látható alakban van kiképezve és szélessége az (5) retesz szélességével egyenlő. Zárás vagy nyitás alkalmával a kulcs a legbelsőbb szakállrésze ezen (8) vájatba bekapaszkodik és ezáltal a reteszt eltolja. A rajzolt alakban kiképezett (6) rekesztők a (9) forgáscsap körül forgathatók és (10) rugók által (11) bevágásaikkal a reteszszélen ülő (12) rögzítőcsaphoz szoríttatnak, melytől csak a kulcsszakái által a zárás, illetve a nyitás alkalmával a (9) forgáscsapi körül történő, a (10) rugíók nyomóhatásával ellentéte? elforgatásuk alkalmával távolít- j tatnak el. A (12) rögzítőcsapnak a retesz szélén való elrendezése a rekesztőknek igen rövid alakban való kiképzését engedi meg és egyúttal lehetővé teszi, hogy a kulcs bedugására szolgáló (13) tövis a (2) zár lemeztől kis távolságban rendeztessék el, ami lényeges előnynek tekintendő. Emellett az elrendezés az 5. és 6. ábrán látható módon olyan is lehet, hogy a retesz alsó részén még egy második (1—4) ütközőcsapot alkalmazunk, melybe a rekesztők beleütköznek, ha a kulcs azokat túlságosan elforgatja, úgy a zár még akkor sem nyitható más, mint csak a hozzávaló kulcs által, ha a (10) rugók a rekesztőket nem vezetnék is vissza kellően. Emellett az 5. ábra igen rövid (összeszorított), a 6. ábra pedig sokkal hosszabb záralakot mutat. A (13) kulcstövis, valamint a (6) rekesztők (9) forgáscsapja a retesz eltolása közben a retesz (16) hasítékában vezettetnek. A (12) rögzítőcsap helyett egy, a retesz közepén rögzített tövis is alkalmazható, melyet célszerűen a rekesztőknek a (19) forgáscsaphoz központos hasítékában vezethetünk (6. ábra). Hegy a zárakat egyszerűbb minőségben is előállíthassuk és a leírt zárak tokjában alkalmazott szegmensalakú (3) és (4) síneket fölöslegessé tehessük, az (5) reteszt a fönt említett sajátságok megtartása mellett oly módon képezzük ki egy vasbádogdarabbol (10—13. ábrák), hogy ia reteszzár és a (7) reteszfej is üreges. A retesznek ilykép előálló (18) üregében a (6) rektsztőket szereljük be, melyek aztán az elte lásr. ál a két (19, 20) reteszfal között vezettetnek. E retesznél a kulcsszakái támadási pontjai a retesz fölső falában vannak elrendezve (10. és 11. ábra) úgy, hogy a rekesztők a két reteszfal között simán vezettetnek. A retesz hátsó végéből (21)-nél egy, a tok belső átmérőjének megfelelő kerek szél van lehajlítva, melynek segélyével a retesz a tokban való eltolásánál vezettetik. A zárnak a 14—19. ábrákban föltüntetett kiviteli alakjánál a külső (1) zártokban egy második (22) zártok van elrendezve, mely három, meghatározott célokra szolgáló főrészből áll. Az első főrészt a kulcsszakái (23) támadási pontjait tartó, lapos (24) rész (17. és 18. ábra), a második és harmadik főrészt pedig a két, a rekesztőket részben körülzáró, célszerűen hüvelyszerű (25) zárrész képezi. A hüvelyszerű (25) zárrészek, melyeknek a lapos (24) rész felé fordított végei (26) harántfalakkal bírnak, a külső (1) tok által egész hosszúkban szorosan körülzáratnak és azokon a helyeken, amelyeken a tokba vannak ágyazva, a toknak egész belső terét elfoglalják, míg a kulcsszakái támadási pontjait tartó lapos (25) rész egész rövid (körülbelül 15 mm. hosszú). A belső (25) zárrészeknek (26) harántfalaiban (26') kivágásokat alkalmazunk, hogy a (6) rekesztők és a (10) rugók részére (hosszirányban) helyet kapjunk úgy, hogy a (6) rekesztők a (26') kivágásokon átvezetve, részben a (25) zárrészek üre-