51429. lajstromszámú szabadalom • Járásszabályozóberendezés órákhoz, időkapcsolóművekhez, hajtószerkezetekhez és effélékhez

zetre lökéa gyakoroltatik, mely az óramű érzékenyebb részére igen káros. Hogy ezt a lökést elkerüljék, segédberendezéseket alkalmaztak. A találmány tárgyát képező gátszerkezetnél ily káros lökés föl sem léphet, mert a gátszerkezet eltolható ágyazása folytán az erő hirtelen érvényre jutásánál kissé kileng, majd ismét visszatér abba a helyzetbe, melyben önsúlya az ellentétes irányban hajtóerővel egyensúlyt tart. Az új berendezés előnyösen arra is használható, hogy a fölhúzáshoz szükséges szerkezeteket önműködően kikapcsolja, anélkül, hogy a folytonos és egyenletes járást zavarná. Ezen körülmény nagy fontossággal bír, pl. elektromos óráknál, hol a következő elrendezés különösen előnyösnek mutatkozott: Egy hajtókerék elektromágnes segélyével kapcsoltatik, emellett a gátló kileng, miáltal az áram megszakíttatik. A gátló ezután önsúlya következtében hátramozog és ezen hátramozgás végén az áramot újra zárja, mire a folyamat ismétlődik. Az egész idő alatt a szabályozó egyenletes járása fönmarad. A mellékelt rajzon ezen szerkezet példakép vett foganatosítási alakjai vannak föltüntetve. Az 1. ábrán a jelen találmánynak megfelelően berendezett hajtószerkezettel biró elektromos óra hátulnézete, a 2. ábrán fölülnézete, a 3. ábrán pedig oldalnézete van bemutatva. A 4. ábrán az áramzáró . berendezés oldalnézete nagyobb léptékben, az 5. és 6. ábrán rúgós óraművel kapcsolatban álló gátlómű hátulnézete és metszete sémás ábrázolásban, végül a 7. ábrán a gátlómű további foganatosítási alakja metszetben van ábrázolva. ' Az 1—4. ábrán föltüntetett elektromos óránál az (1) hajtókerék meghatározott időközökben elektromágnesesen tovakapcsoltatik. A hajtómű magában foglalja a (2) elektromágnest, a (3) tengely körül lengő (4) fegyverzetet és a fegyverzettel összekötött tulajdonképpeni kapcsoló hajtóművet. Mioden áramzárásnál a fegyverzet vonzatik. A (4) fegyverzet emellett jobbra leng és a rajta megerősített (5) pecekkel az U-alakra görbített (7) kapcsolókilincs (6) szárához ütközik; ezen (7) kilincs másik (8) szára a (9) kapcsolófoggal van ellátva, mely az (1) hajtókerék fogaiba kapaszkodik. A kapcsolókiUncs a (3) tengely körül forgó (10) emelőre van erősítve melynek szög alatt hajlított fölső (11) vége a (12) terhelő nehezéket tartja. Ezen súlyelosztás következtében a (7) kapcsolókilincs (6) szára a (4) fegyverzet (5) pecke által állandóan fogva tartatik. Ha a fegyverzet a vonzásnál jobbra mozog, a (7) tolókilincs jobbra lengettetik és az (1) kerék ennek következtében megfelelő szöggel elforgattatik (1. ábra). Amint az áram megszakíttatott, a (13) megszakított rúgó, mely a fegyverzet kilengésénél megfeszíttetett, a fegyverzetet balra vissza húzza. A (10) emelő súlyelosztása következtében szintén visszaleng, a (7) kilincs pedig hasonló módon szintén balra mozgattatik. Az (1) kerék fogaiba kapaszkodó (14) kilincs megakadályozza, hogy ezen kerék a fegyverzet visszamozgása által befolyásoltassák. A fegyverzet visszamozgása azáltal határoltatik, hogy szélső (15) élével a (16) csapba ütközik és pedig lökés elkerülése céljából nem közvetlenül a csapba, hanem egy azon elrendezett, rugalmas anyagból pl. gumiból álló (17) tárcsába. A leírt szerkezet csupán például szolgál, mivel az elektromágneses kápcsolószerkezet természetesen más alkalmas módon is képezhető ki. Az (1) kerék (18) tengelyén lenghetően van elrendezve a (19) ingaemelő, melynek külső vége a járás szabályozóval ellátott és az óragyártásban szokásos gátlókat tartja. A gátló hajtószerkezetének (20) fogaskereke az (1) kerék fogaival kapcsolódik. Ha ezen kerék az elektromágneses kapcsolás segélyével jobbra forgattatik, a (19) ingakar fölfelé lendíttetik. Emellett, mint az a további leírásból kitűnik az áram megszakíttatik és az (1) kerék mozgása befejeződik. Ebben a pillanatban az emelő önsúlya és