51428. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lövedékek és más acélgyártmányok keményítésére

találmány szerinti kezelésre. A chromot ezen acélfajokban a kezelhetőség befolyásolása nélkül részben vagy egészben szilíciummal, mangánnal, wolframmal, vanadiummal, molibdénnel, titánnal, tantallal, uránnal, vagy más alkalmas fémmel helyettesíthetjük. A tapasztalat szerint az ily összetételű acélak között az eljárás szerinti kezelésre azon acélak a legalkalmasabbak, melyekben a vason kívül a következő anyagok a föltüntetett mennyiségben tartalmaztatnak: szén 0-250—0-500'Vo nikkel 2-0 —60 % chrom 1-25 —1-60 °/0 molibdén 0-15 —0-50 % A molibdént esetleg helyettesíthetjük a következő testekkel: wolfram: 025—0'75% vanadium: 0-10—0-35% Az acél ezenkívül 0150—0-600 mangánt és 0-150—0-350 szilíciumot tartalmazhat. Az eddigi eljárásnál az acél összetételét, a fölhevítés fokát és a vízbe vagy olajba mártás módját rendkívül pontosan kellett betartani, nehogy a tárgy törékennyé váljék; a jelen eljárásnál ellenben az összetétel a jelzett határok között ingadozhat, anélkül, hogy ez akeményítés eredményét befolyásolná. Az öntött, kovácsolt, sajtolt, stb. acéltárgy ezen előzetes megmunkálása után rendszerint túlságos kemény és a végleges kidolgozásra nem alkalmas. Ezért egy első termikus kezelésnek vetjük alá, mely egyszerűen abból áll, hogy a test súlyának, ill. térfogatának, valamint az acél összetételének és a kivánt kilágyítási foknak megfelelően 650—700°-nál alacsonyabb hőmérsékre hevítjük, hosszabb vagy rövidebb időn keresztül. A föntjelzett összetételű acélfajok kilágy)tására legcélszerűbb 576—625° között tartani a hőmérséket. A tárgyat azután akár a kemencében, akár a szabad levegőn ki hagyjuk hűlni, mikor is elég lágy lesz arra, hogy kikészítése könnyen történhessék. Ha már most a tárgyat keményíteni akarjuk, akkor 650—700°-nál magasabb hőmérsékre hevítjük, mely hőmérséknek annál inkább kell megközelítenie 825—875°-ot, mennél nagyobb keménységet óhajtunk elérni. Az ezután következő lehűtést vagy egyszerűen. á kemencében, vagy a szabad levegőn, vagy más alkalmas szerkezettel, vagy mesterséges hűtéssel eszközölhetjük, természetesen folyadék alkalmazása nélkül. A hevítést kiterjeszthetjük a test egész tömegére úgy, hogy a test egyenletes keménységű legyen, vagy pedig annak csak egyes részeire, mely esetben ezen hevített részek lesznek csak kemények. Lövedékek esetén pl. célszerű csak a csúcsot és a kúpos részt erősen keményíteni azáltal, hogy ez említett részeket magasabb hőmérséknek tesszük ki, mint a lövedék talpát. Emellett a keménység a csúcstól a talpig egyenletesen vagy szakaszosan csökkenhet. A keménység fokának a tárgy különböző helyein való változóságát fordított úton is érhetjük el, t. i. azáltal, hogy ha először az egész testet egyenletesen megkeményítjük s a lehűlés után a kilágyítandó részeket hosszabb ideig a kilágyítási alacsony hőmérsékén tartjuk. Ha pl. a lövedék keményítéséről van szó, akkor pl. az egész lövedéket a kivánt keménységnek megfelelő hőmérsékre hevítjük; a hőmérsék megszabásánál tekintetbe veszszük azt, hogy a legnagyobb elérhető keménységnek 825—875° maximális hőmérsék felel meg. Ezen túl való hevítés nem ad jó eredményeket, mert a fém lágyabb és törékenyebb lesz. Ezen egyenletes felhevítés után a lövedék talpát — ha azt ki akarjuk lágyítani — azon hőmérséken tartjuk, mely a megfelelő lágysági fokot eredményezi, amint ezt az előbb kifejtettük. Ha egyenletesen keményített páncéllemezeket akarunk gyártani, akkor a következőképen járhatunk el : A nyers darabokat, ha a földolgozásra túlságosan kemények lennének, 650—700° alatti, legcélszerűbben 575—625° közti hőmérsékre való hevítés által kilágyítjuk, ezután á kivánt módon megmunkáljuk s végül az egyenletes keményítés elérésére a kivánt keménységi foknak megfelelő hőmérsékre hevítjük; a keménység fokát egyrészt az acélfaj helyes