51420. lajstromszámú szabadalom • Vasúti biztosítóberendezés
- 6 — ami által a huzal a 8. ábrán látható (71) nyíl irányában elmozgattatok és a (67) emelőt kilengeti, Ezáltal a biztosító berendezés a pályát szabaddá tevő helyzetbe jut. A 8. ábra azt a helyzetet mutatja, melyben az utolsó kocsi az utánbiztosítást beiktatja, míg a 9. ábrán az utánbiztosítás visszaállítása van föltüntetve. Természetes, hogy a vonaton lévő (1, 64) fogasrudak különböző síkokban vannak elrendezve, valamint hogy a (3), illetve (65, 69, 70) fogaskerekek is különböző síkokban vannak elhelyezve, ne hogy az egyes fogasrudak a hozzájuk nem tartozó fogaskerekeket működtessék. Ha a vonat utolsó kocsija a (B) állomásba érkezett, erről ismert szerkezet útján egyúttal sürgönyjelt ad az (A) állomásnak. Az utánbiztosító berendezés elektromos úton is működtethető úgy, hogy a vonat utolsó kocsija kontaktusgombot szorít le, mely a 7. ábrán föltüntetetthez hasonló berendezést működtet. A leírtakból kitűnik, hogy a találmány tárgyátképező berendezés az összeütközést teljes biztonsággal meggátolja és a mellett jelzéseket ad, melyek egyrészt a berendezés helyes működését jelzik, másrészt a szokásos jelző korongokat, szemaforokat működtetik. Természetesen a berendezéssel a leírthoz teljesen hasonló módon blokkberendezéseket, sorompókat stb. is működtethetünk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Vasúti biztosító berendezés, jellemezve oly fogasrudak által, melyeket maga a vonat állít be a vonat előtt és mögött a vonat útjába és melyek az ugyanazon a sínpáron a vonattal szemben haladó vagy a vonat mögött, azzal egy irányban haladó vonaton elrendezett fogaskerekekkel vagy fogasszegmensekkel kapcsolódva a vonat megállító és fékezőberendezését működtetik, a helyes irányban haladó vonat által azonban eredeti (a pályát szabaddá tevő) helyzetükbe visszahozatnak. 2. Az 1. igényben védett berendezés foga- 1 natoeítási alakja, jellemezve a vágány mentén elrendezett (3) fogaskerekek által, melyek a vonaton megerősített (1> fogasrúddal együtt működnek és ezáltal, a helytelen • irányban vagy vágányon haladó vonatot megállító (6) fogasrudat a vonat pályájába hozzák. 3. Az 1. és 2. igényben védett berendezés? foganatosítási alakja, jellemezve a (3) fogaskerekek tengelyére erősített (4, 5) huzalok által, melyek a fogaskerekek elforgatásánál a (6) fogasrudakat a vonat pályájába hozzák. 4. Az 1—3. igényben védett berendezés foganatosítási alakja, jellemezve a (6) fogasrudat működtető (10, 11,12) háromkarú emelő által, melynek (10) karja a (6) fogasrúddal, (11) karja a (4, 5) huzal által működtetett (15) emelővel, (12) karja pedig a berendezés visszaállítását eszközlő (21) emelővel van összekötve úgy, hogy a huzal elmozdításával a (10,11, 12) emelő elforog és a (6) fogasrudat, valamint a (21) emelőt a vonat pályájába hozza. 5. Az 1—4. igényben védett berendezés foganatosítási alakja, jellemezve a vonat mellső részén elrendezett (22) ütköző által, mely ha a vonat helyes irányban halad, a (21) emelőt eltolja és ezáltal a (10, 11, 12) emelő közvetítésével a (6) fogasrúd visszahuzása által a pályát a vonat számára szabaddá teszi. 6. Az 1—5. igényben védett berendezés foganatosítási alakja, jellemezve a (6) fogasrudat működtető (15) emelő tengelyére erősített (26) kúpkerék által, mely a (28) jelző tárcsa (29) rúdjára erősített (27) kúpkerékkel együtt működik úgy, hogy ha a vonat a (21) emelőt eltolja, a jelző tárcsa a (10, 11, 12, 13, 15) rudazat közvetítésével «tilos»-ra áll be. 7. Az 1—5. igényben védett berendezés foganatosítási alakja, jellemezve a (6) fogasrudat működtető (15) emelő tengelyére erősített (31) korong által, mely a (32) huzal útján a (33) szemaforkarral áll összeköttetésben úgy, hogy a (4, 5)
