51420. lajstromszámú szabadalom • Vasúti biztosítóberendezés

{36) emelő a (41) gőzelzáró csap kúpjához van erősítve úgy, hogy az emelő elforgásá•nál a csap is záratik. Megjegyzendő, hogy a rajzon a mozdonyon elrendezett szerkezetet példakép teljesen sémásan tüntettük föl, a gyakorlati kivitelben a szerkezet igen lényegesen változtatásokat szenvedhet. A leírt berendezés működése a következő : Tegyük föl, hogy az (A) állomásról az (E) vonat elindult (1. ábra) és hogy valamely véletlen folytán a (B) állomásról a ; (G) vonatot szintén elindították. A találmány tárgyát képező berendezésnél az összeütközés mindamellett ki van zárva. Az (A) állomásról induló (E) vonat ugyanis az állomáshoz közel elrendezett (L) kiiktató berendezést elérve, a (3) fogaskereket elforgatja •és ezáltal a (4) huzal közvetítésével az öszszes a vonal mentén fekvő (D) biztosító berendezések (6) fogasrúdjait a vonat útjában bekapcsolja. A (B) állomásról induló (G) vonat az állomás közelében elrendezett (K) kiiktató berendezés (3) fogaskereke és az (5) huzal útján a (C) berendezések (6) fogasrúdjait állírja a pályába. Az 1. ábra azt a helyzetet tünteti föl, amikor az (E) vonat az (L) berendezésen áthalad, a (G) vonat pedig a (K) kiiktató berendezést már elhagyja és ép az (E) vonat által már bekapcsolt (D) berendezésen halad át. Világos, hogy amikor a (G) vonat a (D) biztosító berendezés (6) fogasrúdján áthalad, a vonaton levő (34) fogaskerék elforgattatik és a leírt berendezések a vonatot megállítják. Az (E) vonat akkor állíttatik meg, amikor az útjába eső első (C) biztosító berendezés (6) fogasrúdját elérte. A. szemben jövő két vonat összeütközése tehát ki van zárva. A 2. és 3. ábrán a rendes üzem van föltüntetve, amikor csakis az (A) állomásról indult el vonat. A rajzon az a helyzet van föl tüntetve, amikor a vonat az (L) kiiktató berendezést már elhagyta és az első (D) biztosító berendezés előtt van. Időközben (a kiiktató berendezés fogaskeréknek elforgatásánál) a vonat már a (B) állomáson sürgönyjelt adott és az (M) szemafort «tilos»-i'a állította. Ha a vonat a (D) biztosító berendezésen áthalad, a (21) emelőt benyomja és a (6) fogasrudat útjából eltávolítja. Természetes, hogy amíg az ellentétes irányban vonat nem halad, a (C) berendezések fogasrúdjai betolt állapotban maradnak. Ha ellenben időközben a (B) állomásról vonat indult volna, ez a (K) kiiktató berendezés elérésével az (A) állomásnak sürgönyjelt ad, az (N) szemafort «tilos»-ra állítja és a (C) berendezések (6) fogaske. rekeit a pályába beállítja. Amint az (E) vonat az útjába eső első beiktatott (C) biztosító berendezést, a szemben jövő vonat pedig egy (D) biztosító berendezést elért, a vonatok megállnak, összeütközés ki van zárva. Az az eset is előfordulhat, hogy az egyik vonat pl. a (D) biztosító berendezés (21) emelőjét ép beszorította és még a (D) berendezés fölött áll, amikor egy másik vonat a (D) biztosító berendezéshez tartozó (L) kiiktató berendezés (3) fogaskerekét elforgatja. Ez esetben a huzal túlságosan van megfeszítve, sőt el is szakadhatna. Ezért a huzalba oly berendezést iktatunk be, mely a túlerőt ez esetben fölveszi, pl. a 4. ábrán látható (72) rúgót. Ha a huzal rendes mértékben feszül meg, a huzal a rúgót magával viszi, míg ha a (16) gomb már a (15) emelőhöz fekszik és a huzalra húzást fejtünk ki, a rúgó megfeszül és a túlerőt fölveszi. Rúgó helyett kellően beiktatott ellensúlyt is használhatunk. Az 1. és 2. ábrán föl van tüntetve az is, hogy a váltókkal szintén biztosító berendezések vannak összekötve, melyek meggátolják, hogy az egyik irányból jövő vonat oly vágányra lépjen, melyen már egy másik vonat halad. Az 1. ábrán föltüntetett esetnél a váltó úgy van állítva, hogy a vonat az (I) sínpárra léphet. Az (0) sínpárba beiktatott (6) fogasrúd azonban az (0) sínpáron haladó vonatot megállítja, még mielőtt a váltót elérte, tehát az (1) sínpárra lépett volna. Ezáltal az összeütközés ezen esetben is meg van gátolva. A (6) fogasrúd beállítása következőkép történik: A szokásos kiképzésű (42) váltóállító emelő az egyik ol-