51420. lajstromszámú szabadalom • Vasúti biztosítóberendezés

részből áll és pedig a vonat által működésbe hozott (K, L) kiiktató berendezésekből és a helytelen irányban haladó vonatot föltartó, már említett (C, C), illetve (D, D) berendezésekből, melyek mechanikailag vagy elektromosan összefüggnek, még pedig a (K) berendelések a (C, C) berendezésekkel, az <L) berendezések pedig a (D, D) berendezésekkel. Mindezeknek részletes szerkezete & következőkben fog leíratni. A 4. és 5. ábrán a berendezés nagyobb léptékben, fölülnézetben és oldalnézetben van föltüntetve. Minden egyes vonat mozdonyán vagy más részén van megerősítve az (1) fogasrúd, mely a pálya mentén elrendezett (2) bakokban ágyazott, függőleges tengelyű (3) fogaskerekekkel működik együtt. A pálya bizonyos szakaszokra van osztva és ezen szakaszok mindegyikében két (3) fogaskerék van elrendezve úgy, hogy az egyes fogaskerék az egyik és a másik fogaskerék a másik irányban haladó vonat (1) fogasrúdjaival működik együtt, minek folytán a (3) fogaskereket a sínpár különböző oldalain -kell elrendezni. Ez az 1. ábrából világosan kivehető. Mindegyik fogaskerék tengelyére egy-egy erős (4, 5) huzal van fölgöngyölítve. A nérzőtől tekintve elül fekvő (4) huzalt az egyes ábrákon kihúzott vonallal, a hátrább, a sinpár oldalán fekvő (5) huzalt pedig szakadozott vonallal jelöltük. A (2) bakokban ágyazott (3) fogaskerekek alkotják ezen kiviteli alaknál az 1. ábrán (K, L)-el jelölt Mktato berendezéséket. A (C, C) és (D, D) tulajdonképpeni biztosítók szerkezete a következő: A biztosítást (6, 6) fogasrnűak képezik, melyek kiiktatott állapotban a még leírandó módon a vonaton tévő megállító berendelést (Westitrgkouse- vagy egyéb féket, kontroliért «tb.) működtetik (4. ábra). Ezen ffrgasradak a (7) toldattal vannak ellátva, mely a kétoldalt elrendezett {8, 8) vezetékekben csúszik. A (7) toldathoz csuklósan van csatolva a (9) vonórúd, melynek másik vége a (10, 11, 12) háromkarú emelő (10) fcarjábwz csuklósan van erősítve. A három- | karú emelő (11) karjához csuklósan csatlakozik a rézsútosan fölfelé haladó (13) rúd, melynek másik vége a (14) bakban forgathatóan ágyazott (15) kétkarú emelő egyik karjához van erősítve. Ezen emelő másik karja szabad végén füllé van kiképezve, melyen a (4, 5) huzal áthalad. A (4, 5) huzalokon a (15) emelő Mének közelében (16) gombok vannak megerősítve. Ha a vonat, amint az a 4. és 5. ábrán látható, a (3) fogaskerék mentén elhaladt, (l) fogasrúdja a (3) fogaskerekeket elforgatja, ami által a 4. ábrán föltüntetett esetnél a (4) huzal a (3) fogaskerék tengelyére fölgöngyöltetik. Ezáltal a huzal megfeszül és hosszirányban elmozdul, mi közben a (16) gomb útján a (15) emelőt magával viszi. Az emelő a (13) rúd közvetítésével a (10, 11, 12) háromkarú emelőt (17) forgási pontja körül az óramutató járásával ellentétes irányban elforgatja, minek folytán a (9) vonórúd a (6)* fogasrudat a sinek közé tolja. A háromkarú emelő (12) karja a (18) rúd útján a (19) kétkarú emelővel, ez pedig a (20) vonórúd útján a (21) egykarú emelővel van összekötve. A (4) huzalnak leírt működtetésénél a (12, 18, 19, 20) rudazat útján a (21) emelő is a vonat útjába, a 4. ábrán föltüntetett helyzetbe jut. A vonat mellső részén, az ábrázolt esetnél a mozdonyon az előrenyúló (22) kar van elrendezve, mely, ha a vonat helyes irányban halad, a vonat által kiiktatott és rézsútosan a sinek közé nyúló (21) karba titkföik és azt eltolja úgy, hogy eredeti helyzetébe visszatér. Az emelő e közben a (20, 19, 18) rudazat útján a (10, 11, 12) háromkarú emelőt az óramutató járásával azonos irányban elforgatja, miiek folytán a (?) vonórúd a (8) fogasrudat a sinek közül iebüm és a vonat pályáját szabaddá teszi. A helyes irányban haladó vonat tehát nemcsak a biztosító berendezéseket kiiktatja, hanem az általa kiiktatóttakat eredeti helyzetükbe ismét visszahozza. A biztosító berendezés visszaiktatásánál a huzal természetesen meglazul. Hogy a huzal feszültségét helyreállítsuk, a huzal-