51382. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsolás
kötve, mely a vasúti kocsi közepén szokásos módon feszítő rugók közreműködésével a vasúti kocsival összeköttetésben áll. A két (2) rúd mellső végén a rudakat összekötő (5) csapon van forgathatóan elrendezve a kapocsszemet helyettesítő (6j kapcsolótömb, melyen a kapcsolóhorog oldalt elmozgathatóan van elhelyezve. Ezen kapcsolóhorog a (7) tartalékhorogból és ezen utóbbi hasítékszerű hosszkivágásában mozgó (8) főhorogból áll. Ezen (8) főhorog valamivel rövidebb a (7) horognál, hogy rendes körülmények között az egész vonóerőt fölvegye és a tartalékhorog csak a főhorog törése esetén lépjen működésbe. A (6) kapcsolótömb a (7) és (8) horgok súlya által rendes helyzetében tartatik oly módon,hogy emelkedően lerézselt mellső föliilete, az úgynevezett (9) horogfogó az ellenkapcsolás felé van fordítva úgy, hogy annak horga, ha vízszintes helyzetében a kapcsolótömbhöz közeledik, a (9) horogfogón fölcsúszik és a (10) horogtartó vagyis a (6) tömb fölső részébe beleesik (9. és 1. ábra). Ezen (10) horogtartó közepe táján mélyítve van úgy, hogy az ellenkapcsolás horga a horogtartó középrészén jut kapcsolódásra, A (16) hengeren elrendezett (15) emelő, melynek vége a (11) villát tartja, arra szolgál. hogy a kikapcsolt helyzetű, függélyesen álló (7, 8) horgot vízszintes helyzetbe fölemelje és azt az önműködő kikapcsolódáshoz készenlétbe hozza. Ezen célból a (16) hengert tartó (14) tengely a tokon túl kétoldalt meg van hosszabbítva és a vasúti kocsi oldalfaláig van vezetve, hol szintén ágyazva van, (13) vége pedig négyszögletesre van kiképezve (3. ábra). A (14) tengely egyik vagy másik négyszögletes kiképzésére helyezett kulcs segélyével a vasúti alkalmazott a (15) tengelyt kellő módon elforgathatja és ezáltal, mint említettük, a (7, 8) horgot vízszintes állásba hozhatja. A (15) emelő (11) villája a (12) meghosszabbítással van ellátva, melynek célja a horog végeinek a villa alá való kapaszkodását megakadályozni. A (7, 8) horgok önműködő rögzítését fölemelt helyzetben rögzítő berendezés eszközli. Ezen célra a (16) henger szolgál, mely a tok belsejében a (14) tengelyen mereven megerősített (17) négyszögletes hüvelyre van feltolva (1. ábra), kerülete pedig a (18) hosszrovatékkal van ellátva. A (15) fölállító emelő vízszintesre fölemelt helyzeténél ezen rovatékba két (19) kilincs kapaszkodik, melyek a vasúti kocsi egész szélességére kiterjedő (20) tengelyen vannak elhelyezve. Ezen (20) tengely végein az emelőkarokra erősített (21) súlyok a (19) kilincseket a (16) hengerre szorítják, míg az ugyanazon tengelyen elrendezett (22) emelő arra szolgál, hogy a vasúti kocsi oldaláról a (19) kilincseket kiemelhessük és ezáltal a (15) fölállító emelőt ismét leereszthessük. A (16) henger és a (6) kapcsoló tömb között a (23) kiemelő lemez van elrendezve, mely két (24) szem segélyével a (16) henger két oldalán a (14) tengelyen lazán van ágyazva és rendes körülmények között körülbelül vízszintes helyzetet foglal el (8. ábra). Ezen (23) lemez alsó részén a (25) kereszttengely van elrendezve, melyen célszerűen súllyal terhelt (26) kilincsek vannak elhelyezve. Ha a (15) fölállító emelőt befelé, tehát a vasúti kocsifenék alsó föliilete felé elforgatjuk (10. és 11. ábra), a (26) kilincsek végül a (18) rovatékba esnek (12. ábra) és a fölállító emelő elengedésénél a (23) lemez fölemelését eszközük (12. és 13. ábra). A (24) szemek és az (1) tok külső oldalfalai között egy-egy (27) bütykös tárcsa van elrendezve, melyek az (1) falakra vannak erősítve. Eme bütykös tárcsák mindegyikén egy a (25) tengelyen elhelyezett, célszerűen szintén súllyal terhelt további (28) kilincs van elrendezve, melyek a (20) lemez emelése kezdetén a (27) bütyöktárcsa mellső (27') síkfölületén csúsznak. Csak miután a (15) fölállító emelő függélyes függő állását elhagyta és tehetetlensége következtében előrelengett (13. ábra), jutnak a (28) kilincsek a bütyköstárcsa körfölületére, miáltal a (23) lemezekkel szemben valamivel elforgathatnak; a (25) tenNV'QMW
