51338. lajstromszámú szabadalom • Csapágy, különösen vasúti kocsik tengelyei számára
A mellékelt rajzban a találmány tárgya, mely még a portárcsának sajátos szerkezete által tűnik ki. egy foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az 1. ábra a csapágy kenőszerkezetének hossznézete. A 2. ábra fölülnézete. A 3. ábra végnézete és részben harántmetszete. A 4. ábra a portárcsának oldalnézete. Az 5. ábra a portárcsa egy részének a kerület felőli nézete. A csapágytok alsó részébe beillesztett (a) alaplemezen (1. ábra) az (i) ágyazóbakok vannak megerősítve, melyek között a (b) kenőhengernek (r) végcsapjai (3. ábra) vannak az (m) bélésben forgathatóan ágyazva. Ez utóbbi az (f) rúgó hatása alatt áll, minek következtében a kenőhenger fölfelé vagyis a kenendő tengelycsap felé szoríttatik. A kenőhenger végein a (d) fémtárcsák vannak elrendezve (1. ábra), melyek a tengelycsappal szoros érintkezésben állanak, míg a tengelycsapnak a (d) tárcsák közötti része az (e) gyapotburkolattal van körülvéve, mely szintén a tengelycsappal érintkezik. A tengely forgásánál a tengelycsap a kenőhengert a (d) tárcsákkal való érintkezés folytán forgásban tartja, amikor is az (e) gyapotburkolat az olajtérből olajat szed föl és ezt a tengelycsapon való göraülés közben ez utóbbira szakadatlanul ráviszi. Hogy a kenőhenger túlsók olajat ne vigyen a tengelycsaphoz és azt forgás közben szét ne fröccsentse, a kenőhenger két oldalán a (h) védőlemezek (3. ábra) vannak elrendezve, melyek könnyedén fekszenek a kenőhengerhez és így a fölös olajat lesimítva ezt az olajtérbe vezetik vissza; ezen védőlemezek, mint a 2. ábrában látható, a kenőhenger egész hosszára terjednek ki. A tengelycsap tővére szerelendő portárcsa, melynek rendeltetése ismert módon abban áll. hogy pornak és egyéb tisztátalanságoknak a csapágyba való jutását megakadályozza, a találmány szerint két egymással csuklósán összekötött, szétnyitható és összeesappantható (k, l) félgyűrűből (4. ábra) 11, melyek közül az egyiken a föltüntetett példában több (t) mélyítés van kiképezve, míg a másik egy rugalmas nyelvet hord, mely a félgyűrűk összeesappantásánál végének (o) uudorádásával a (t) mélyítések egyikébe csappan és így a félgyűrűket összecsappantott helyzetükben rögzíti. Ezen elrendezés folytán lehetővé válik az ezen félgyűrűkből alkotott portárcsát különböző vastagságú tengelycsapokra oly szorosan ráilleszteni, hogy annak a tengelycsappal való együttes forgása föltétlenül biztosíttatik. A félgyűrűk belső éléhez a nemezből álló (s) bélés van hozzáerősítve, melynek alátétje gyanánt a (v) nyelvek (5. ábra) szolgálnak, melyek a félgyűrűk belső részének sugárirányú bemetszései és az ezen bemetszések közötti részeknek fölváltva jobbra és balra történő kihajlítása révén vannak létesítve. Megjegyzendő, hogy már ismeretesek oly portárcsák, melyek két csuklósán összekötött gyűrűdarabból állanak, csakhogy ezeknél a gyűrűdaraboknak a zárt helyzetben való rögzítése egjT harmadik áthidaló rész és külső rugók segélyével történik, mely utóbbiak egy a portárcsát körülvevő, helytálló vázhoz vannak erősítve. Ily elrendezésnél azonban, mint könnyen belátható, a portárcsa nem foroghat a tengelycsappal együtt, ami többek között azzal a hátránynyal jár, hogy a portárcsa igen hamar kikopik és így nem zár tömítően. A leírt portárcsa gyakorlati megvalósításánál az elrendezés természetesen akként is foganatosítható, hogy az (1) féigyűrűn a mélyítések helyett dudorodások vannak kiképezve, az (n) nyelv pedig az említett dudorodás helj'ett egy mélyítéssel bír. Dudorodás és mélyítés helyett pedig bármely más megfelelő kapcsoló elemek alkalmazhatók. Úgy a leírt kenőszerkezet, mint a portárcsa már meglévő csapágyaknál is alkalmazható és a szerkezeti részletek tekintetében a találmány keretén belül sokféleképpen módosítható. Szabadalmi igények. 1. Csapágy, különösen vasútikocsik tengelyei számára jellemezve egy, a csapágyNVDMD4
