51338. lajstromszámú szabadalom • Csapágy, különösen vasúti kocsik tengelyei számára
Megjelent 1911. évi február hó 28-án. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 51388. szám. V/b. OSZTÁLY. Csapágy különösen vasúti kocsik tengelyei számára. MARKOS GYÖRGY MÁV. FÖLÜGYELŐ ÉS HOMONNAY LAJOS MÁV. MÉRNÖK BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1910 április hó 20-ika. A vasúti kocsik tengelycsapágyainál alkalmazott kenőszerkezetek, melyek tudvalevőleg a csapágy olajterébe merülő és fölső oldalán a tengelycsappal érintkező kenőpárnából állanak nem felelnek meg a gyakorlat követelményeinek, mert az ily kenőpárnának fölső része a tengelycsap által szakadatlanul suroltatván, igen gyorsan kopik és azonkívül rövid idő alatt annyira simíttatik és tömöríttetik, hogy annak az olaj fölszívásához szükséges kapillaritása jelentékenyen csökken. Az alsó kenés számára használt tépett gyapott sem felel meg a célnak, mert az hamar megüllepedig és ekkor a tengelycsapot már nem érinti; azonkívül az ily kenőgyapot el is csúszik helyéből és gyakran a tengelycsapra föl is csavarodik. Ezen hátrányt beszüntetendő, javaslatba hoztak már oly kenőszerkezeteket, melyeknél a kenőpárnát egy forgatliatóan ágyazott kenőtárcsa helyettesíti, mely a tengelycsappal való érintkezés folytán forgásban tartatik és így az olajat az olajtérből a tengelyecaphoz viszi föl. Minthogy az ily tárcsa a tengelycsapot csak egy keskeny sáv mentén érinti, ezen szerkezeteknél az olajnak a tengelycsap egész hosszán való elosztása céljából még különleges kenőhornyokat kellett elrendezni; az ily hornyok azonban a csapágyat komplikálttá tették és azonkívül még azzal a hátránnyal bírtak, hogy a kívánt hatást csak akkor fejtették ki, ha a kenőtárcsa az olajat igen bőven szállította, már pedig ezen követelmény csak a legritkább esetekben elégíttetett ki, mivei a kenőtárcsát — a szabályos forgatás elérése céljából — kemény anyagból pld. fémből kellett készíteni, az ily anyag pedig az olajnak fölületi tapadás útján való fölszedésére nem igen alkalmas. Jelen találmány tárgyát képező csapágynál már most a fölsorolt hátrányok azáltal vannak beszüntetve, hogy a kenőszerkezet egy tengelycsap alatt elrendezett, ennek egész hosszára kiterjedő kenőhengerből áll^ melynek végein a tengelycsappal érintkező fémtárcsák vannak kiképezve, míg az ezen tárcsák közötti rész valamely rostos anyaggal, pld. gyapottal van borítva, ill. egészen ily anyagból áll. Ily elrendezésnél a kenő szerkezet a közönséges kenőpárnákkal szemben a nagyobb tartósság, az említett kenőtárcsákkal szemben pedig azzal az előnnyel bír, hogy a tengelycsapot egész hosszában bőven látja el
