51221. lajstromszámú szabadalom • Vasút váltó- és jelzőellenőrző valamint állítóberendezés

Ezen hátrány elkerülésére az (f) rúdon kengyelalakú (v) emelő van elrendezve, melynek fölső vége a (w) dugattyúval van

ellátva. A dugattyú a meggörbített (x)

csőben föl- és alámozog; ezen cső egyik végén, hol a dugattyú működik, zárva van úgy, hogy a (w) dugattyú és az (x) cső zárt (z) vége között az (y) rúgó rendezhető el, mely az (x) cső és a (v) kengyel

és ezáltal az (f) rúd között bizonyos rugalmas mozgást enged meg. Ha az (f) rúd egy lyukbló kihúzatott, az (x) cső szabad vége az (a) szalaghoz fekszik és ennek továbbmozgásánál a legközelebbi lyukba hatol és a szalagot mindaddig rögzíti, míg az (f) rúd újból szabaddá válik, ami tehát a vonat megindításánál a váltó elhaladásánál következik be. Ezen pillanatban az egész ellenőrzőszerkezet ismét pontosan működik. A leírt ellenőrzőszerkezet (6. ábra) a váltók önműködő beállítására is fölhasználható. Az ábrán a váltó sémás fölülnézetben látható, mimellett a mozdony alsó részén megerősített működtető szerkezet is föl van tüntetve; a mozdony maga azonban nagyobb világosság kedvéért el van hagyva.

A mozdony alváza alatt a mellső kerekek előtt van elrendezve az (1) csap, melyen a kétkarú (2) emelő van forgathatóan ágyazva; az emelőkhöz az előrenyúló (3) ütköző csatlakozik. A kétkarú emelővel a

(4) és (5) vezetékek vannak összekötve, melyek a már leírt szerkezetű ellenőrzőberendezéshez vezetnek és pedig a (4) vezeték az (a) szalagba becsappanó egyes ellenőrzőberendezések egyik oldalán lévő (k) emelőszerkezethez, az (5) vezeték pedig a másik oldalon lévő (k) emelőszerkezethez. A (6) váltóállító szerkezet a (3) ütköző pályájában fekvő (7) ütközővel van összekötve.

Ha a váltó nem áll helyesen, a (3) ütköző a (7) ütköző fölött haladva, a (3) ütköző rézsútos kiképzése folytán a váltót helyesen állítja be, minthogy a (7) ütköző a váltóállító berendezést ismét oldalt szorítja.

A (3) ütköző az (m) és (n) lemezekkel egyesíthető is figy, hogy a (3) ütköző hátra,1

felé meghosszabbítható; ezen meghosszabbítások veszik át az (n) lemezek működési körét.

A 8. ábrán a (v) kengyel van föltüntetve tartozékaival együtt; a (v) kengyel szabad végén az (xl) cső van elrendezve, mely a (w) fenéklappal ellátott (yl) csőbe nyúlik.

' Az (xl) cső belsejében a (zl) rúgó foglal helyet, mely az (yl) és (xl) részeket rugalmasan összeköti.

A működési mód teljesen megegyezik az előbb leírttal, mivel a berendezés csakis szerkezeti eltérést mutat.

A (7) ütközőket azonban mindig csak egy oldalon szabad elrendezni, hogy a vonatnak ellenkező irányban haladásánál a váltóállítás szándékolatlan eltolása be ne következhessék.

A 7. ábrán láthatjuk, hogy a leírt berendezések a jelzőkészülékek ellenőrzésére is fölhasználhatók. Ha pl. a befutó jelzőkészülékről van szó, a jelzőkészülék «tilos és «szabadira állítása céljából a sinek között alkalmas emelőszerkezet lehet elrendezve. Az 5. ábrára vonatkozólag leírt ütközővel teljesen azonos (9) ütköző rendezhető el úgy, hogy, ha pl. a jelzőkar ja

(S) oszlopon «szabad»-on áll, a (9) ütköző a kihúzott vonalakkal jelölt oldalon áll. Ha a jelzőkar «tilosára sülyed, a (9) ütköző a másik oldalra toliatik, és pedig a (10, 11, 12, 13) és (14) vezetékek közvetítésével. A jelzőkészüléket ekkor — hogy az említett példát megtartsuk — az (a) szalagon a baloldalon lévő lyuknak kellene megjelölni. Ha a vonat a «tilos» jelzőkészüléken halad át, az ellenőrzőkészülék, mely ekkor a hamis oldalon, jobboldalt állana (épp úgy, mint azt a váltóállításnál leírtuk), a vészféket önműködően meghúzza.

Ha, mint azt a 7. ábra mutatja, keresztezésekről van szó, teljesen azonos módon a keresztezés mindkét vágánya számára a befutó jelzés úgy a síneken kívül, mint a sinek között is megadatnék, ez esetben csak a (9) ütközőknek kellene egymással függőségben állania, amit a (15) vezetékek útján létesíthetünk.

Ha az egyik vágányon a jelzőkészülék