51221. lajstromszámú szabadalom • Vasút váltó- és jelzőellenőrző valamint állítóberendezés
alkalmas módon a mozdonyvezető helyén ; lehet elrendezve. Az acélból vagy más alkalmas anyagból j álló (a) továbbítószalag két (b) és (c) hen- i gerre (2. ábra) van fölgöngyölítve, melyek ; úgy befolyásoltatnak, hogy az egyik (c) j hengernek az a törekvése, hogy a szalagot az (a) hengerről legöngyölítse. Ezen cél rúgómótor vagy efféle segélyével érhető el, mely tetszőleges szerkezetű lehet és | nincs is ábrázolva. Az (a) szalag számos (d) lyukkal van el- ; látva, melyeknek száma a két főállomás kö- j zött lévő váltók számának felel meg. Mind- j egyik lyuksorhoz tartozik egy-egy ellen- j őrzőberendezés, melynek szerkezete a kö- : ■ í vetkező: Az (e) lemezen az (a) szalag mindegyik lyuksora számára egy-egy (f) rúd nyúlik át, j melynek a (g) rúgó hatása alatt az a tö- j rekvése, hogy fölső (h) végével az (a) sza- : lag alsó fölületéhez támaszkodjék és lyukra | érve, azon áthatoljon. Az 1. ábra szerint j egyrészt a (h) pecek az (a) ellenőrzőszala- i gon hatol keresztül, másrészt a (h) pecek ! vége az (a) szalag alsó fölületét súrolja. Az (f) rúddal a (k) emelőmű van összekötve, mely lényegében előrehajlított (1) kengyelből áll, mely az (m) lemezhez támaszkodik. Az (m) lemez egy második (n) lemezzel áll összeköttetésben, mellyel közös (o) forgáspontja van. A sinek között a j (p) ütköző van elrendezve, mely már a j váltó előtt jelzi a váltó állását (5. ábra) | és pedig a váltótól oly távolságban, melyen belül a. gyorsvonat is megállhat. A (p) ütköző a (q) emelőn van elrendezve, mely az (r) vezetékek és az (s) görgők segélyével ismeretes módon a (t) állítóemelő út- j ján van összekötve; ez emelőt a váltók köz- 1 vetlenül befolyásolják. Ha a váltó a berajzolt nyíl irányában ; helyesen balfelé van beállítva (5. ábra), a j (p) ütköző emelő is balra áll; a (h) pecek ! eddig a (d) lyukban van és az ütköző nem 1 az (m) lemezek, hanem az (n) lemezek menetsíkjában áll. Minthogy az (m) lemez szilárdan össze , van kötve az (1) kengyellel (1. ábra), az (n) lemeznek a (p) emelőkhöz való ütközésénél az az (o) pont körül elfordul, miáltal az (f) rúd lefelé mozgattatik úgy, hogy a (h) pecek az (a) szalagból kiléphet. Ezáltal a szalag fogva tartása megszűnik és a szalag továbbíttatik, míg a (h) peckek egyike a legközelebbi lyukba jobbra vagy balra becsappanhat. Ezáltal az (a) szalag újra fogva tartatik és az (f) rúd az (m) és (n) lemezekkel ismét elfoglalja eredeti helyzetét (3. ábra). Mialatt a szalag egyik oldalán az (f) rúd (h) pecke becsappant, a másik (f) ellenőrző rúd (h) pecke az (a) szalag alsó fölületét súrolja, miáltal az (f) és (ki rudak lefelé mozgattatnak úgy, hogy az (m) és (n) lemezek a 2. ábrán föltüntetett helyzetbe jutnak. Ezen helyzetben az (m) lemez a (p) ütközők irányában fekszik és ha valamely váltó hamis állásba jut, nem az (n) lemez, hanem az (m) lemez ütközik a (p) karba és általa egészen átállíttatik. Amint ez a pillanat bekövetkezett, a vonat fékezőberendezése önműködően működésbe jön, minthogy az (m) lemezen az (u) húzó szerv van elrendezve, mely a vonat fékezőberendezésével alkalmas összeköttetésben áll. Ha a Berlin-kölni pályán halad a vonat, oly (a) szalag jön alkalmazásba, mely balra vagy jobbra sorjában el van látva lyukakkal, aszerint, amint a vonat az illető váltón balra vagy jobbra halad át. Ha ezek a lyukak megfelelő fölirásokkal vagy egyéb jelekkel vannak ellátva, már a vezető helyéről is egészen pontosan megfigyelhetjük, melyik váltó előtt van a vonat. Ha továbbá az egyes váltók az (a) szalagon számokkal vannak megjelölve és táblánk van a számokhoz tartozó váltók föl jegyzés ével, éjjel és kedvezőtlen időben, pl. hózivatarban is pontossággal megállapítható, hogy a vonat a pálya mely helyén van. A vonat lassú haladásánál bekövetkezhetik az, hogy a vonat éppen váltónál áll meg és az (n) lemez az (f) rúd (h) peckét az (a) szalagból kihúzza. Ez esetben a szalag akadálytalanul tovább haladna és az ellenőrző berendezést megzavarná.
