51120. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rugalmas kaucsukhoz hasonló anyag előállítására állati anyagokból

- 2 — át extraháljuk,. úgy az alkoholban narancsszínű anyagot találunk föloldva, amely az alkohol elpárologtatósánál tetemes mennyiségű viaszszerű narancsszínű anyagot ad. A föntemlített fehérjeszerű anyag üveglemezre kenve színtelen átlátszó hártyává szárad meg. Ha a még mindig savanyú reakcióval bíró levet, illetve folyadékot, amelyet az utoljára közelebbről jelzett fehérjeanyagok leszűrése után kaptunk, lassan elpárologtatjuk és a folyadékhőmérséklete kb. 46 C'°-ot ér el, akkor lassanként fehéres pelylieket látunk föltűnni, amelyek a hőmérséklet emelkedésénél kb. 50 C°-ig szaporodnak. Itt is egy másik fehérjeszerű anyag képződéséről van szó, amely a jelzett hőmérsékleteken savanyú folyadékban megalvad. Ezt a második fehérjeanyagot leszűrve azt találjuk, hogy ez sokkal kisebb mennyiségben van jelen, mint az előbb kivált és fentebb közelebbről ismertetett első fehérjeanyag. Ha a második fehérje kiválás után leszűrt folyadékot, illetve levet ammoniákoldattal vagy szódaoldattal neutrálizáljuk és azután hidegen ammoniumszulfáttal telítjük, úgy egy harmadik fehérjeanyag válik ki nagy mennyiségben, amely valószínűleg albumoza. Ha ezt a fehérjeanyagot leszűrjük, úgy a biurat-reakció útján peptonokat mutathatunk ki és ezeket ecetsavas ecetsavval kicsaphatjuk. Mint a föntiekből látható lé, illetve folyadék, amelyben a halakat főztük tetemes mennyiségben tartalmaz különféle fehérjeszerű anyagokat, amelyek a halak súlyának összesen kb. 50%-át teszi. Azt találtuk, hogy azok a fehérjeszerű anyagok, amelyek foszfort tartalmaznak (foszfor-albuminok) a halak főzésénél kisebb mennyiségben fordulnak elő vagy el is tűnnek, ha a halakat a tojásfejlődés vagyis az ivás idejében főzzük. A fönt ismertetett, halaknak közönséges légnyomásnál való főzése alkalmával kapott fehérjeszerű anyagokat, megkapjuk akkor is, ha emlős állatok vagy más édes vizi vagy tengeri állatok vékony belének nyákhártyáit a fönt ismertetett módhoz hasonlóan kezeljük. Különösen fölemlítendők, az utóbbiak közül a tüskebőrűek, melyek bőrében mészlerakodmányt nem találunk és amely csoportból különösen az úgynevezett tengeri uborkák, valamint a tintahalak, a bomlaszok és a medúzák különösen említésre méltók. Ha a halfőzetből a fönt említett foszfortartamú albuminátot, amelyet annak idején főképen baktériumok táptalaja gyanánt használtunk, kicsaptuk és leszűrtük, kitűnt, hogy mint már fentebb említettük, a megmaradó folyadék még mindig az ecetsav folytán határozott savanyú reakcióval bír. Ezt a folyadékot ismét tűzre tettük és a vizet lassan lepárologtattuk. A lepárologtatást vákuum alkalmazásával elősegíthetjük. Midőn a folyadék igen erősen be volt sűrítve, annek fölületén erős hártyák mutatkoztak. Ezek a hártyák erősen a főzőedény falához tapadtak, és azokat állandóan kavaróval leválasztottuk és összegyűjtöttük úgy, hogy folytonosan új folyadékfölületek kerültek a levegővel érintkezésbe, mikor is azonnal ismét új membránok képződtek, míg csak az egész folyadék el nem tünt és inkább sűrű masszává át nem alakult. Az így képződött összegyűjtött membránok erősen szálhúzó tömeget alkottak, amelynek kohéziója nagyobb volt az adhéziónál, vagyis az így képződött aDyagok czálhúzó tömeget alkotnak, amely önmagában jobban tart össze, mint idegen anyagokkal. Ezt az anyagot, amely főképen fehérjeszerű anyagokat és szabad ecetsavat tartalmazott, azután hosszabb ideig szárítószekrényben szárítottuk és ezután 5°/o-os formaldehid oldattal fertőtlenítettük. Ily módon sajátságos, rugalmas tömeget kaptunk, amely húzási és nyomási szilárdsággal bír. Különösen kiemelendő, formaldehid-oldat kizárólag arra való, hogy a kapott masBzát tartóssá tegye és hogy a massza rugalmassága és konzisztenciája, valamint húzási és nyomási szilárdsága már akkor is megvan, mielőtt a formaldehidoldattal való kezelést foganatosítjuk. A formaldehid, mint már említettük, kizárólag arra szolgál, hogy a