51035. lajstromszámú szabadalom • Keretből és ebbe illesztett táblákból vagy tükrökből álló ajtók vagy más fából készült tárgyak és eljárás ezeknek előállítására

— 2 és ezen helyzetben addig tartatnak, míg az enyv teljesen meg nem szárad. Ezt követőleg a második, azután a következő réteget képező fák, a megelőző rétegen pontos helyzetbe hozatnak, összepréseltetnek és összeköttetnek, miután alsó oldaluk, vagy az előző rétegnek fölső oldala jó, enyvvel bekenetett. Azon rétegnél vagy rétegeknél, melyek a többi réteghez képest a keretnyílás belső részén visszaugranak és a táblák vagy tükrök fölvételére szolgáló hornyokat képezik, a fák a többi réteghez képest megfelelően 'keskenyebbre választandók. Miután ezen réteg az előtte fekvőre pontosan ráillesztetett és erősíttetett, az illető tábla vagy tükör a keretnek ezen célra megszabott szabad terébe helyezendő és csak ezután erősítendő föl a fölső keretréteg, amely a tábla vagy tükör körül ismét kiugrással bír, minek folytán ezt elzárja és szilárdan tartja. Ezen eljárásnak egy különösen alkalmas kiviteli módja abban áll, hogy arra a sík aljzatra, amelyen az egész keret fekvőhelyzetben össze lesz állítva, először egy olyan szilárd sablont helyezünk és erősítünk, melynek belvilága és szelvénye pontosan megfelel az előállítandó tárgy (ajtó vagy hasonló, külső kerületének és ezen kerület szelvényének, azután pedig az egyes rétegek keretfáit ezen sablon belső részébe helyezzük és külső éleikkel szorosan a sablon belső éleihez fektetjük. A mellékelt rajzon a találmánynak oly kiviteli alakja van föltüntetve, amelynél egy 3 rétegű kerettel ellátott ajtó van alapul véve. A rajzon az 1. ábra az alsó, illetőleg hátulsó réteget egyedül, a 2. ábra a középső réteget a hátulsó rétegen fekve, a 3. ábra a keretnek fölső vagy mellső réteget egyedül, a 4. ábra pedig az egész ajtót készen behelyezett táblákkal mutatja, míg az 5. ábrán a 4. ábrának X—X vonal szerinti hosszmetszete és a 6. ábrán Y—Y vonal szerinti keresztmetszete látható. A föltüntetett példánál föl van tételezve, hogy az ajtó a kereten belül, lent és fönt egy-egy keresztben fekvő és középen két egymás mellett álló táblával bír. így tehát minden keretréteg két hosszfából, egy fölső és egy alsó szegélykeresztfából, két közép keresztfából, — még pedig egy a középső tábla fölött és egy a középső tábla alatt, — továbbá az ezek között elhelyezett középhosszfából áll. A hátsó vagy utolsó rétegnél a két (a) hosszfa közé a (b és c) keresztfa, úgyszintén a két (d) középfa és az utóbbiak között az (e) középhosezfa tompán illeszkedik és ezen fák eriyvezéssel vannak egymáshoz erősítve, ami legalkalmasabban egy sík aljzaton az ajtókeret külső körvonalainak megfelelő sablonban eszközölhető, amelybe az egyes fák, az alátétlapon pontos helyzetbe hozva, befogatnak, miután már az összeragasztási helyeken jó enyvvel bekenettek. A második réteg fái az első réteg fáinál annyival keskenyebbek, hogy az utóbbiak, ha a két réteg helyesen van egymás fölé fektetve és erősítve, köröskörül a középső rétegnek a betétek vagy tükrök által kitöltendő szabad terébe nyúlnak és pedig egy bizonyos mindenhol egyenlő mértékben úgy, hogy a tábláknak vagy tükröknek biztos fölfekvést nyújtanak és azokat kiesés ellen biztosítják. A középső rétegben az alsó (f) és a fölső (g) keresztlécek az egész ajtó szélességén végignyúlnak olyképpen, hogy ezen keresztlécek hossza az alsó (b, c) keresztlécek hosszának és a külső (a) hosszfák szélességének összegével egyenlő. A középső réteg hosszfái alul és fölül tompán illeszkednek az (f) és (g) keresztlécekhez, de a középső keresztfák által 3 részre osztatnak és pedig egy (h) alsó (h') középső és (h'') fölső részre, míg a középső keresztlécek mindegyikét az (i) hosszfa két (k) és (k') részre osztja. Ezen. második réteget képező fák az említett sablonba a már kész ajsó rétegre lesznek fektetve (2. ábra), miután