51035. lajstromszámú szabadalom • Keretből és ebbe illesztett táblákból vagy tükrökből álló ajtók vagy más fából készült tárgyak és eljárás ezeknek előállítására

— 2 — alsó részük jó enyvvel bekenetett. Ezáltal az első és második réteg egymással pontosan egyesített és pedig úgy, hogy mindkét réteg külső hoss- és keresztfáinak külső élei egymással pontosan színeinek. Amellett most a második réteg (g, f), illetve (k, k') keresztfái átfödik az első réteg (b, c, d) keresztfái és (a) hosszfái közötti illesztési hézagok, míg megfordítva ez utóbbiak a roás.odik réteg (f, g), illetve (k, k') keresztfái és a (h, h', h") hoszfák közötti haránthézagokat födik át úgy, hogy ezen a keresztezési helyeken a farostok az egyik rétegnél keresztirányban, a másik rétegnél hosszirányban haladnak. Éppen így keresztezi a második réteg (i) középhosszfája az első réteg (e) középhosszfája és (d) keresztfája közötti hézagokat, míg megfordítva az utóbbi fák a második réteg (i) hosszfája, továbbá a (k, k') keresztfák ütköző részei között lévő hosszhézagokat keresztezik, tehát a keresztezési helyeken itt is a fölváltva hoss- és keresztirányban haladó rostok szilárd kapcsolatot létesítoek. A harmadik, illetve a fölső réteg fölrakása előtt a második réteg rámázatának szabad terébe az (1, m, n, o) táblák helyeztetnek, amelyek tudvalevőleg nem enyveztetnek hogy a fölvételükre szolgáló hornyokban szabadon elhelyezkedhessenek és mozoghassanak. Most a fölső réteget is fölhelyeztük és pedig miután a középső réteg fáit fölületükön mindenhol és a középső réteg fáit azokon a helyeken, melyeken egymással összekötve lesznek, enyvvel jól bekentük. A fölső réteg (3. ábra) szerkezete és fáinak elhelyezése, továbbá egymássali összeköttetése megegyezik az első rétegével úgy, hogy a fölső réteg és a középső réteg egyes fái között az illesztőhézagok helyein ugyanazon keresztezés áll elő, mint a föntiek szerint a középső és legalsó réteg között. A fölső rétegnek alsó (p) keresztfája, két (q) középső keresztfája és (r) középső hosszfája pontosan akkora, mint az alsó rétegnél az ezeknek megfelelő (b, d, e) fák, ellenben a két külső (s) hosszfa és a (t) keresztfa valamivel szélesebb, mint az alsó rétegnél ezeknek megfelelő (a és c) fák, azon célból, hogy az ajtó körül kiálló szegély képződjék, mint azt a (4. és 6. ábra) világosan mutatja. A hornyokat tehát, amelyek az egyes (1, m, n, o) táblákat tartják a kész ajtónál az alsó és fölső rétegeknek a táblákat fölvevő, vagyis a középső réteg keretfái között fekvő szabad térbe minden oldalról kissé benyúló fái alkotják, minthogy az alsó és fölső réteg fái szélesebbra vannak választva, mint a középső rétegnél. Ezért tehát mindenféle vésőmunka, mely eddig ezen hornyok kidolgozásához megkívántatott, elmarad és épen így elmarad azon munka is, amely az ajtó alsó és fölső részén és mindkét oldalán körülfutó horony elkészítésére szükséges volt, úgyszintén elmarad az ajtó egyes részeinek összecsapolási munkája is. Megfelelően egyszerűsített szerkezetben készíthetők még más bútorok, továbbá fából készült ház és barakrészek, amennyiben azok betett táblákkal vagy tükrökkel ellátott keretből állanak, mint például faburkolatok, padoknak fei- és hossrészei, polcfödelek, ajtóbélések és hasonlók. Emellett ugyanazon előnyök származnak, mint a leírt esetben. Ha a fából szerkesztendő tárgynak vagy felületdarabnak falvastagsága megfelelően vastagabb, vagy az illető tárgynak szerkezete és célja célszerűnek mutatja, akkor természetesen a keretmű, ahelyett mint rajzolva és leírva van, 3—4 vagy több rétegből is elő- és összeállítható. Az egyes rétegekhez megfelelő szélességre és vastagságra gyalult és pontos hosszra levágott vékony deszkák választandók. Minthogy ezek vékonyabbra vehetők, mint a szóban forgó tárgyak eddigi keretszerkezeteinél lehetséges volt, azon előnyt nyerjük, hogy egyrészt sokkal biztosabban lehet jól kiszáradt fát használni, mert a melegnek és a levegőnek behatása a vékonyra metszett deszkán sokkal gyorsabb, erősebb és mélyrehatóbb, mint vastag fán, másrészt pedig biztosan és azonnal látható, hogy a fa ágmentes-e vagy nem. Minthogy