50923. lajstromszámú szabadalom • Berendezés haladó vonatokba és vonatokból való jeladásra
közelében egyszersminden korra beállított síneket is alkalmazhatunk ehetőleg közel a mágnessarkokhoz, mely esetben a vonatnak a távjelző mellett (vagy egyéb figyelmet igénylő ponton) való áthaladása alkalmával a figyelmeztetőjel minden körülmények közt megadódik. Jelzőkészülékként legcélszerűbben polarizált mágnesekkel bíró ismert fajtájú váltóáramú csöngőket alkalmazhatunk, melyek már igen csekély áramerősségek mellett működnek és a semmiféle kontaktus által meg nem szakított áramvezetés előnyével bírnak. A találmánynak egy másik kiviteli alakja szerint a mozdonyon lévő indukciós mágnest közvetlenül az egyik vasúti sin fölé alkalmazzuk, mely esetben a vágány egyik sinszálába a szükséges helyen egy a két szomszédos sintől mágnesesen elszigetelt sint iktatunk be, ami azáltal válik lebetővő, hogy az illető sindarabot a két szomszédos sinnel valamely nem mágnesezhető fémből álló hevederekkel kapcsoljuk össze. Az indukciós mágnesnek egyébként állandóan zárt mágneses köre a szigetelt helyen való elhaladás alkalmával megszakíttatik, miáltal a kívánt indukciós hatás létrejn. A működés biztonságának növelése céljából. továbbá oly célból, hogy más okokból megszakított pontokon (pl. váltóknál, keresztezéseknél) való áthaladás alkalmával nem szándékolt jelek adódását megakadályozzuk, a találmánynak egy további kiviteli alakja szerint azon a helyen, ahol a jelzést meg akarjuk adatni, nagyobb számú áramimpulzusokat létesítünk, mely esetben a jeladókészülék akként van berendezve, hogy a jelzés csak bizonyos számú áramimpulzus létesülte után adódik meg. E célból a megadandó jelzés helyén a mozdonyon lévő mágnes helyzetének megfelelő vonalban egy megfelelő osztással ellátott (a) fogazott sin (2. ábra) van a pályatesten elrendezve, miáltal a mágnesnek ezen sin fölött való elhaladása alkalmával a (c, c) indukciós tekercsekben egy sorozat áramimpulzus gerjesztetik, melyeknek száma a fogszám kétszeresének felel meg. Ezen áramimpulzusokat egy az ismert váltóáramú csöngőkhöz hasonló szerkezetű polarizált (e) elektromágnessel és elfordítható kétkarú (f) fegyverzettel ellátott elektromágneses iktatókészülékbe vezetjük, melynek említett fegyverzete harangnyelv helyett egy (g) iktatófoggal van ellátva, mely egy (h) ikatatókereket áramperiodusonként egy foggal tovaiktat. A kívánt számú áramipulzusoknak megfelelő elfordulása után ez az iktatókerék egy ismert szerkezetű ti) mechanikai ébresztőművet kapcsol be, mely most már egy tetszőleges hosszúságú erős figyelmeztetőjelt ad, vagy valamely egyéb műveletet végez. Az ébresztőmű kézzel húzható föl, vagy pedig a mozdonynak minden megindításakor kezelt valamelyik alkatrészével, pl. a gőzelzárótolattyú emeltyűjével kapcsolható össze, miáltal az ébresztő fölhúzása a gőz mindenkori bebocsátásakor önműködően történik. A (h) iktatókerék elfordításával az ébresztő helyett egy áramkapcsolót is működtethetünk, mely a keréknek egy bizonyos elfordulása után valamely álamforrás áramkörét zárja és ezáltal tetszőleges elektromos készülékeket hoz működésbe. A fönt leírt jeladókészülékek helyett az induktorból nyert áramimpulzusok segélyével tetszőleges más készülékek is működtethetők, így pl. világító jelzéseket adhatunk, a légféket működésbe hozhatjuk stb. Az áramimpulzusok természetesen annál erősebbek lesznek, minél jobban közelíthető az indukciós tekercseket hordó mágnes az ennek mágneses körét záró, illetve megszakító sínhez. Ezen célra a találmánynak egyik kiviteli alakja szerint az egyik sinszálnak a mágneses kör zárására való fölhasználása esetén az indukciós mágnes saruit görgőkkel látjuk el, melyek a sin föUiletéu futnak és a mágnes és a sin fölött állandóan tökéletes mágneses érintkezést tesznek lehetővé. A találmánynak egy további erre vonatkozó kiviteli alakja szerint az indukciós mágnes sarui a sin föliiletére merőlegesen álló kefeszerű vasdrót- vagy pléhnyalábok-
