50917. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő lőfegyvereken
— 4 -hátsó vége pedig a (19) hüvely furatán megy át (S. ábra), melynek közepén (23) karimája van úgy, hogy a hüvely egy része előre, más része hátrafelé nyúlik és eme hátsó része a (18) ütköződugóba nyúlik be úgy. hogy a karima az ütköző támasztéka gyanánt szolgál. A (21) rúdnak ugyancsak van egy (24) karimája, mely a rúd mellső végétől kis távolságban van alkalmazva és a (11) toldat hátsó fölületére fekszik úgy, hogy a (16) zárórúgó mellső végének támasztékául szolgál. Mint az a 8. ábrán látható, a (21) rúd középső részén le van esztergályozva úgy, hogy a (201) válldarab keletkezik, mely a (19) hüvely mellső végébe ütközik, mikor a lövésnél a (15) tok előre szalad a lövőszergázok expandálódáaa következtében úgy, hogy a válldarab előrefutását határolja és így a (16) zárórúgó, valamint az erősebb, a (15) tok előremozgásának tovább szakaszán összenyomódó (17) ütköző összenyomódását határolja, míg a (19) hüvely mozgását a (21) rúd (201) válldarabja akasztja meg. A (21) rúd a (18) ütköződugón is túlnyúlik és hátsó végén a (25) toldat mellső fölületébe vau becsavarva, vagy evvel más módon mereven összekapcsolva. A (25) toldatnak egy haránrirányú furata van, melybe az ismert szerkezetű (Ej závárzattok mellső oldalán a tok alsó föliiletén alkalmazott (102) csap fogódzik. A (25) toldat mellső fölületéix csavarmenetes furat van kiképezve, melybe a (21) rúd hátsó csavarmenetes vége fogódzik, ezenkívül egy négyszögletes (251) válldarabbal is el van látva, mely szorosan a (15) tok (20) csevardugójára fekszik. A (25) toldat kevéssel a (251) válldarab elé nyúló (27) pecekkel van ellátva. A (27) pecek a (20) csavardugó hátsó föliiletén kiképezett (271) hasítékba fogódzik, hogy így egy elreteszelés keletkezzék, mely meggátolja, hogy a csavardugó a (15) tokból kicsavarodjék. A 2., 3., 12., 16. és 30. ábrán a (25) toldat látható mely a hátrafelé nyúló, csőalakú (28) részen van fölerősítve, mely a závárzattok mellett fekszik és a hosszanti (29) horonnyal egy tokot alkot, melyben a (30) működtető rúd mozog. Ez a tok hátsó végén kiszélesedik, illetve kiöblösödik úgy, hogy az (r) kapcsoló pecek agyát vagy vezetékét alkotja, mely pecek függélyes helyzetben van és egy (s) fejjel ellátott körkeresztmetszetű rudat alkot, A pecek fölső kiálló része a kidobott hüvelyek ütközőjét alkotja, mely hüvelyek oly erővel röpülnek ki, hogy a lövész szomszédját komolyan megsérthetnék, ha a pecek vagy más, a hüvelyek energiáját csökkentő ütköző alkalmazva nem volna. A 27. ábra szerint a (r) kapcsoló pecek a (100) hüvelyben van vezetve, mely a závárzatokra föl van csavarolva vagy ezen más módon van felerősítve. A tok mellső alsó oldalán egy (102) harántpecek van alkalmazva, mely a (25) toldatnak hátsó részének fölső fölületébe fogódzik. Ez a toldat — mint említettük — a négyszögletes (251 résszel egy darabot alkot és a (20) csavardugóba fogódzó (27) pecekkel van ellátva. Mint az a (12) ábrán látható, a (25) toldatot a szokásos (Fx) sátorsav rögzíti a mellső végén, melynek egy (F1) toldata van, amelyen a (G) tárt a závárzattokon rögzítő (24) csavar megy át, ez a zár és a sátorvaslemez a fentebb jelzett fegyvereknél szokásos módon van kiképezve és nem képezi a találmány tárgyát. A mozgó (15) tok hátsó vége előtt egy (32x) kar van fölerősítve, melynek villás toldatába, a mellső végén a (34) csapra ágyazott és lejtősen elválogatott hátsó végével a fegyvercső alsó oldalán elrendezett (35) csapba fogódzó (33) megfogó emelő van ágyazva. Ennek az emelőnek még egy. a közepén alkalmazott (36) orra van, mely a később ismertetendő módon a (30) működtető rúd mellső végével működik együtt. A (32x) kar fölső részén egy hátrafelé nyúló csőalakú (37) toldattal van ellátva, melyben a (30) működtető rúd mellső vége csúszik, ez a rúd párhuzamos a csővel és a mozgó (15) tokkal és a (31) spirál rúgót zárja magába. A (30) rúd hátsó végében a tömör (32) nyomda
