50917. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő lőfegyvereken

rúd foglal helyet, mely oly messze nyúlik előre, hogy a (30.) rúdba becsavarható legyen. A (30) működtető rúd üreges és alsó oldalán egy hasítékkal van ellátva, mely elég hosszú ahhoz, hogy a záródugattyú lüketót teljesen elvégezhesse. A (30) rúd belsejében a (31) rúgó foglal helyet, melynek hátsó vége egy kis (43) hengerre támaszkodik, amelyben az (r) kapcsolópecek mozog. A (30) rudat mellső végén a tömör (39) dugó zárja el, melyet egy pecek rögzít a kellő helyzetben.

Kevéssel a (30) működtető rúd mellső vége előtt egy (40) hüvely van a csőre szerelve, mely alsó oldalán lefelé irányult toldattal van ellátva. Ennek fecskefark alakú hornyában egy hasonló alakú (41) ereszték foglal helyet, melyen a (42) hüvely van fölerősítve; a hüvely furata akkora, hogy abban a (15) .tok mellső végé mozoghasson, hátsó vége tágasabb, fölső oldalán pedig föl van hasítva, hogy abba a (15) tok és a (32x) hüvely beléphessen, tehát a (lő) tok vezetéke gyanánt szolgáljon mozgásának 'első szakaszában, melyben a 'záródugattyú elreteszelődését megszünteti.

Az üreges (30) rúd hátsó végében, a tömör (32) rúd mellső végt egy rövid (43) henger foglal helyet, melynek átmérője közül egyenlő a (30) rúd furatának átmérőjével és melynek mellső végére a (31) rúgó támaszkodik. A (43) henger hátsó vége ki van vágva, úgy hogy két egymással párhuzamos villát alkot (14. ábra), melyek hasítéka a (30) rúd alsó oldalán kiképezett hasítékra fekszik, míg a (43) henger forgását a (30) rúd furatában egy (44) csaj) vagy csavar gátolja meg, melynek feje a (30) rúd külső fölületébe esik, míg oldalföliiletei a hasíték o 1 dalföliiletein csúsznak.

A már említett (r) kapcsolópecek alsó vége kifelé nyúló (s) szárral van kapcsolva, mely a pecekkel párhuzamos és ettől kellő távolságban van elrendezve, ez a pecek normális helyzetében a (30) működtető rúd alsó részén kiképezett hasítékkal és a (43) henger hátsó részén alkalmazott hasítékkal

kapcsolódik. A (43) henger, melynek mellső fölületére a (31) rúgó fekszik, egy (45) kiugrással van ellátva (14. ábra), az írj kapcsoló peeeknek pedig egy (47) kivágása van. melybe a (45) kiugrás fogódzik.

A závárzattok hátsó végén az egyik oldalon egy (48) hasítékkal van ellátva, moly a tok egész hátsó végén végig nyúlik, a tok eme részének belső oldalán egy (49) horony vagy csatorna van kiképezve, melyben a trapéz alakú (50) rész mozog, amelynek egy része a (48) hasítékon átnyúlik és egy szélesebb (51) részszel van ellátva, mely oly célból, hogy az üreges (30) működtető rúd hátsó végébe erősített és evvel pecek útján kapcsolt tömör (32) rész átmehessen, furattal van ellátva. Az (50) rész kiszélesedő végének befelé kiálló (52) karimája van, mely a záródugattyú faroknyulványán kiképezett válldarabja alá fogódzik.

A trapezalakú (50) rész belső fölülete a

(C) záródugattyú fölületének megfelelően van alakítva és egy befelé nyúló (501) csappal ellátva, mely a záródugattyú hátsó részén kiképezett (k) spirálhoronyba nyúlik és a jelzett horony négyszögletes (54) részébe fogódzik. Eme horony oldalfölülete előnyösen alá van metszve, hogy az (50) részt a záródugattyúval biztosan összefogja. A (22) ábrából kitűnik, hogy a (k) horony nem mindenhol egyenlő széles, hanem oldalföliiletei különböző szög alatt hajlanak, úgy hogy a horony fölső vége szélesebb mint az alsó vége és hogy szélessége fölső vége fölé fokozatosan nő, mely elrendezésnek célját ép úgy mint az (54) váltót később fogjuk ismertetni.

A záródugattyú (55) működtető fogantyúja a dugattyúval egy darabot alkot, mint az ezeknél a fegyvereknél általában szokás, a trapezalakú (50) lemez hátsó, lefelé hajló éle normálisan körülbelül 1/16 hüvelyekkel fekszik az (55) fogantyú alsó vége előtt és egy lejtős sík kezdőpontját alkotja, mely a fogantyút erélyesen megemeli. hogy a záródugattyú elreteszeléset megszüntesse.

A 12., 22. és 23. ábrán látni lehet, hogy