50821. lajstromszámú szabadalom • Szánfék szállítókocsikhoz

Megjelent 1911. évi január* hó 19-én. MAGY. gjW KIR. SZABADALMI §Bw HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 50821. szám. V/g/1. OSZTÁLY. Szánfék szállítókocsikhoz. JOHN LEO BÁNYAMÉRNÖK ÉS D0SK0CIL FRANZ BÁNYÁSZ SCHÖNFELDBEN. A bejelentés napja 1909 december hó 11-ike. Jelen találmány tárgya hegyi pályákon közlekedő szállítókocsihoz való szánfék, melynek az a föladata, hogy a vontató kötél elazakakadása esetén a kocsikat azonnal megállítsa. Az újdonság tárgyát képező szánféket a mellékelt raj 1. ábrája hosszmetszetben, a 2. ábra pedig fölülnézetben tünteti föl. A szánféket két (1) szántalp alkotja, melyek egy kétkerekű .(2, 3, 4) kocsialjra vannak erősítve. A kocsialj (3) keréktengelyére egy (5) féktárcsa van ékelve serre egy (6) fékszalag van rátéve, melynek egyik vége a kocsialjra, másik vége pedig a kocsialjon forgathatóan ágyazott (7, 8) kétkarú emelő (7) karjához van erősítve. A két szán talp között a (9) keresztrúd körül forgathatóan egy (10, 11) kétkarú emelő van elrendezve, melynek (11) karja szárnyszerűen kiszélesedik és alsó fölületén éles erős (12) szögekkel, horgokkal, tövisekkel stb. van ellátva. A másik (10) kar a beállítható (13) rúdszerkezet révén csuklós összeköttetésben áll a ferdén fölfelé nyúló (8) emelőkarral. Ezen emelőkar végére egy meghatározott helyzetben tartott, egyik irányban elfordítható és végén ferde (14) fölülettel biró (15) horog van erősítve, amellyel szemben a két szántalp között a (16) rúd foglal helyet. A szánféket a (17) lánc segélyével kötjük oda a kocsisor egyik végéhez, vagy pedig mindkét végéhez. A lánc egyik vége a kocsikeret közepéhez van akasztva, két (18) ága pedig a két szántalphoz van erősítve. A szántalpak (19) végei egy (20) láncdarab segélyével olymódon vannak a (17, 18) láncon fölfüggesztve, hogy midőn ez utóbbi meg van feszülve, a szántalpvégek nem csúsznak a síneken. A szánféket rendesen az utolsó szállítókocsira erősítjük. A (17, 18) lánc ekkor meg van feszülve és a szántalpak (19) végeit fölemelve tartja a sínekről. Az (5) féktárcsa szabad úgy, hogy a (4) kerekek a (3) tengellyel együtt foroghatnak. A (11) emelőkar bizonyos távolságban van a föld fölszínétől úgy, hogy a (12) szögek a talajt nem érintik s emellett a (8) emelőkarra erősített (15) horog is szabad, azaz nincs beleakadva a (16) rúdba. Abban a pillanatban, amint a kötél elszakad, a sorban legutolsó szállítókocsi fölszalad a szántalpakra s a (8) emelőkarba ütközik. Erre ez az I. nyíl irányában elfor-