50753. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltakozó áramú jelzőhálózatoknál

gében azon alapszik, hogy a jeladó feszültsége annak következtében, hogy részeinek ellenállása a jelvevőénél jóval kisebb, igen nagy és így a berendezésben föllépő, föntebb jelzett hibák a jeladó feszültségére és evvel a jelvevők beállására lényeges visszahatást nem gyakorolhatnak. A csatolt rajz 1. ábráján a forgatható (al) fegyverzetcsévékkel bíró (I) jeladó és több evvel kapcsolt, hasonló szerkezetű, de kisebb (II., III., IV.) jelvevő van sematikusan ábrázolva, az egyes részeknek találmányunk szerint történő különböző méretezését avval jelképeztük, hogy eme részeket megfelelően kisebbre rajzoltuk. A váltakozó ármú (D) áramforrás táplálja az (I) jeladó (el) és a jelvevők (e2) gerjesztő csévéit. A jeladó fegyverzet három (al) és a jeladók fegyverzetének három-három (a2) csévéjében a gerjesztő váltakozó mező indukál feszültséget és az eme feszültségek által létesített kiegyenlítő áramok állítják be a jelvevőket a jeladó állásának megfelelően. Találmányunk természetesen nem szorítkozik a hálózat most leírt kiképezésére. Lehet pld. a megrajzolt három-három fegyverzetcséve helyett más számú csévét is alkalmazni. Míg az 1. ábrán látható elrendezésnél a jeladócsévéket a gerjesztőáram induktív módon befolyásolja, a 2. ábra szerint a jelvevő fegyverzeteit befolyásoló kiegyenlítő áramokat a jeladóban egy (c) csillapítócsévétől is lehet elágaztatni, melyen a jelvevők elektromágneseit gerjesztő áram állandóan átfolyik, tehát közvetlenül befolyásoltatik. Míg tehát az 1. ábra a közönséges transzformátorok elvén alapszik, a 2. ábra alapelve a takarékos kapesolású vagy autotranszformátor elve. A jeladó állító emelőjével kapcsolt (d) kapcsoló lehetővé teszi, hogy a 2. ábrán látható berendezésnél ezt az elágazást az emelőálláanak megfelelő módon változtassuk, tehát a jelvevők fegyverzetéhez a beállítást eszközlő, különböző erősségű áramot vezethessünk. Mindezeknél és hasonló váltakozó áramú jelzésátvivő hálózatoknál lehetséges az, hogy az egyes berendezések elektromos nagyságának új megválasztási módjával a vezetékek feszültségkülönbségét és ennek megfelelően a jelvevők befolyásolását is még akkor is a kellő határok között tartsuk, mikor egyes jelvevőknél zavarok vagy egyes vezetékekben hibák lépnek föl. A jelzőhálózat üzemzavaraira első példa gyanánt azt az esetet fogjuk leírni, hogy az egyik jelvevő — pld. annak következtében, hogy azt valamely lövedék megrongálta — a kellő időben vagy egyáltalában nem áll be, úgy hogy az állandóan a jeladó feszültséggel meg nem egyező feszültséget törekszik előidézni. Ekkor a viszonyok olyanok, hogy elég erős, tehát kis ellenállású jeladónál, ha a hibás jelvevő ellenállása elég nagy, tehát a jelvevő a jeladásnál lényegesen gyöngébb, a fegyverzet vezetékekben a kellő feszültségviszonyok létesülnek, tehát a többi jelvevők egyáltalában nem, vagy csak alig áll zavaró hatás alatt. A vezetékben lényeges feszültségváltozás csakis akkor léphet föl, mikor attól igen sok áramot vonunk el, ez azonban a jelvevők nagy ellenállása miatt a jelvevőnek mechanikus úton történő rögzítése vagy átállítása következtében föl nem léphet. Egyébként a jelvevőket kis áramfogyasztásuk miatt igen gyönge (s2) biztosítékkal szerelhetjük föl, melyeket akkor, mikor a jelvevőben rövidzárlat lép föl, az esetleg káros hatású áram azonnal kiolvaszt, tehát ezek a biztosítók az áram káros visszahatását meggátolják. Tegyük föl továbbá, hogy valamely ponton a fegyverzetvezeték két vagy három ága között szigetelési hiba lép föl, mint azt a csatolt rajz 1. ábráján a pontozva jélzett (wl) ellenállás sematikusan jelzi. A fegyverzetvezetékek között föllépő feszültségkülönbségnek megfelelően a hibás helyen átmenő áram erőssége a (wl) átmeneti ellenállás nagyságától függ. Ez a segédáram a feszültségviszonyokban az (I) jeladó kellő nagyságánál lényeges változásokat nem idéz elő, minthogy a jeladó sorok feszültsége még nagyobb áramelvezetésnél sem csökken lényegesen. Ha a (wl) ellenállás oly kicsi és ennek megfelelően az