50673. lajstromszámú szabadalom • Erőkerék

rék közepéről kifelé és a kerületről befelé téríttetik. A két vízáram köralakú eltérítőgörbében találkozik, mely a kerülethez közel fekszik. Innen a víz hátrafelé eltéríttetik s a két lapát között levő hézagon keresztül közelítőleg a sugarak irányára merőlegesen áramlik. A víz ezen eltérítése folytán a kiáramlási nyílásban reakcióerő keletkezik, mely a víznek tartós hozzáfolyása által állandóan fenmarad és a kereket arra kényszeríti, hogy a körülforgása közben magától kiürüljön, amit még a lapátoknak a vízáramhoz képest való nagy hajlása is elősegít. Azon kör, melyen a víz kilépése történik, a lapátok külső végéhez közel van. Ezáltal azt érjük el, hogy a hajtó közeg adott mennyisége a kerékre nagyobb karon működik, mintha a lapátok által oly tóódon téríttetnék el, hogy a lapátokat sok koncentrikus körben hagyja el. - Kísérletekből kitűnt, hogy az erőkeréknek párhuzamos irányú szálakkal bíró áramlásokban, például folyókban való alkalmazása esetén ezen kerék sebesség és 'energiamennyiség szempontjából sokkal kedvezőbb eredményt szolgáltat, ha azt az áramlás irányára merőleges forgási irányából kevéssé előre vagy hátrafelé hajolva rendezzük el. Ez onnan származik, hogy a lapátok különös alakítása folytán üreg keletkezik és így a kerék mellső fölületén a beáramló vízzel szemben nagy nyomás és ellenállás működik, mely a kerék forgása folytán később megszűnik. A keréknek levegőáramban való alkalmazása esetén azt forgó állványra helyezzük, mely vízszintes tengely körül forgó, szélmótoroknál általában szokásos magától beálló szárnnyal van ellátva. Ezáltal az ily kerekek a szél felé mindig mellső fölületüket fordítják, ha az áramlás iránya meg is változik. Az összes vagy közel összes víz- vagy levegőszálak, melyek az erőkerék nagyságának megfelelő körfölületben fekszenek, a kerék lapátjai mentén kifelé téríttetnek és a kereket annak hátsó fölületén a kerületen vagy ahhoz közel hagyják el. Ezáltal a kerék fölületének megfelelő keresztmetszetben áramló levegőtérfogat legnagyobb mértékű kihasználása érhető el. Ezen eredmény más szél- vagy vizikerékkel el nem érhető és jelentékenyen hozzájárul a hasznosítható energia növeléséhez. Az erőkeréknek 6. és 7. ábrák szerint képezett foganatosítási alakja a leírttól a kerék lapátjainak kiképzésében tér el, amenynyiben a lapátok befelé irányuló élei nem sugárirányban, hanem a (J) beírt körhöz érintőket képező (H) vonalak irányában haladnak. Ezáltal az egyes lapátok hosszabbak lesznek és ennek következtében a beléjük ütköző víz- vagy levegőmennyiséget hosszabb ideig tartják vissza, mi által a kereket hajtó erő növeltetik. Ezen foganatosítási alaknál azonkívül a lapátok belső (D) végüktől kezdve hátrafelé vannak hajlítva. Ezen meghajlítás folytán a középponthoz közel áramló erőközegszálak hajlított fölületekbe ütköznek, mi által az áramszálak a lapátok külső része felé tökéletesebben téríttetnek el és a (C) kiáramlási hely felé irányulnak. Az erőkeréknek a 10—12. ábrákon föltüntetett foganatosítási alakjánál a lapátok oly alakkal bírnak, mely a 6— 9. ábrákban föltüntetett foganatosítási alak lapátjaival egyezik. A lapátok körben vannak elrendezve, oly módon, hogy az egyik lapát (Bl) éle a következő lapát (Cl) élét födi. Az összes lapátok a gyűrűalakú (0) állvány által tartatnak, mely a (Jl) aggyal az (I) küllők útján van összekötve. Ezáltal a kerék közepén nagy szabad tér marad fönn. Ezen szerkesztési mód különösen nagy átmérőjű kerekeknél használható. A legutóbb leírt kerék működése ugyanolyan, mint az előzőkben leírt keréké. Ezen foganatosítási alak további módosítása abban állhat, hogy célszerűen ugyanazon tengelyen csekély távolságban a kerék mögött kisebb átmérőjű kereket helyezünk el, melynek külső átmérője körülbelül a nagy kerék lapátjainak belső éle által képezett körnek felel meg. Ezen második kerék a nagy kerék középső nyílásán áthaladó áramok által működtetik, mi mellett a kis kerék hajtásában a nagy kerékről távozó ára-