50636. lajstromszámú szabadalom • Plombazár és plombafogó

— 2 nek fölületébe ismert módon rovátkák vannak besajtolva, a 9. és 10. ábrák a 13. ábrán föltüntetett fogó alakverőjét és alakmását nagyobb léptékben működésben és működésen, kívül, a 11. és 12. ábrák a 21. ábrán föltüntetett fogót ugyanazon ábrázolásban tüntetik föl; a 13. ábra a fogó egyik foganatosítási alakját ábrázolja részben metszetben, részben nézetben, a . 14. ábra a 13. ábra A—B vonala szerint vett metszetét, a 15. és 16. ábrák a fogtónak egy második foganatosítási alakját nyitott és zárt helyzetben tüntetik föl; a 17. és 18. ábrák a 15. ábra C—D és E—F vonala szerint vett metszeteket mutcttj ctkj Sf 19. ábra a fogló egy harmadik foganatotási alakját, a 20. ábra a 19. ábrának G—H vonala szerint vett metszetét, a 21. és 22. ábrák a fogónak egy negyedik kiviteli alakját nyitott és zárt helyzetben, a 23. ábra a 21. ábra J—K vonala szerint vett metszetét és végül a 24. ábra a fogó egy ötödik foganatosítási alakját tünteti föl. A plomba egy U-alakra hajlított, vasból vagy acélból készült (a) fémszalagból áll, mely a szalagvégek peremén (b) fogazással van ellátva; az egyik szalag végnek a fölső és a másodiknak az alsó peremén a keresztirányú keskeny (c) hasítékkal van ellátva úgy, hogy az (a) fémszalag két vége egymásba fogódzva, egymást kereszr tezheti (2. és 3. ábra). Ily miódon a két szalagvég hosszirányú elmozdulása megakadályoztatik. Az (a) fémszalagnak egymásba fogódzíó végei a (d) fémhüvely által köttetnek össze, mely a szalagvégekre fölhúzva, azokra merőleges irányban összesajtoltatik és egyidejűleg kétoldalt a peremfogazásba nyomatik (4. és 11. ábra) úgy, hogy a (d) hüvelynek a fémszalagvégektől való szétválasztása lehetetlen. Ha zárhüj velyül ólomhüvelyt használunk (4. ábra), j előnyösen 'ismert módon az (a) fémszalag-1 vég középrészén (f) fogak csákoztatnak ki és hajlíttatnak föl (1., 3. és 4. ábra), melyek az ólomhüvelybe fúrlódva, a zár biztosításához lényegesen hozzájárulnak. Ha oly (a) fémszalagot használunk, mely peremfogazással nem bír, a zárhüvely és fémszalagvég összefoglalásának biztonsága azáltal emeltetik, hogy a (d) zárhüvely és a fémszalagok oldalperemeibe a hüvely összesajtolásánál (7. ábra) az (e) rovátkák nyomatnak be. A két fémszalagvég összekötésére többféle berendezés lehetséges. Az 5. és 6. ábrán föltüntetett foganatosítási alaknál az (a) fémszalag inindkét végén, a (g) nyílás úgy csákoztatik ki, hogy ezen nyílások a fémszalag egymásba fogódzíó végeinél egymás fölé kerülnek. Az alsó részen elrendezett (g) nyílás (h) pereme föl van hajlítva és a fölső rész nyílásába nyúl (5. ábra), melynek peremén át van karimázva, amint ez a 6. ábrán pontozással van jelezve. Ha a szalagvégekre fölhúzott (d) zárhüvely puha anyagból, pl. ólomból áll, az a fémszalag végek (g) nyílásain átsajtoltatik, minthogy az odalsajtolás következtében, az anyag kitérése lehetetlen és ezáltal a fémszalagvégek és a (d) zárhüvely között biztos összeköttetés létesül. A plomba elzárása, mint említettük, akkép történik, hogy a (d) zárhüvelyt két egymásra merőleges irányban, t. i. a zárhüvely felületével párhuzamosan és arra merőlegesen, összesajtoljuk. Ha a plomba peremfogazása nem nagyon mély vagy pedig a plomba egyáltalán nem bír fogazással és csak lapos rovátkákat akarunk a (d) zárhüvely oldalperemébe sajtolni, a plomba elzárására a 13. és 14. ábrán föltüntetett fogót alkalmazhatjuk. A (d) zárhüvelynek és az (a) fémszalag peremének oldalsajtolása ezen fogó segélyével úgy történik, hogy az egyik (1) fogokar egy (2) alakmással bír, melynek oldalfalai a peremfogazás foghézagalakjának megfelelő (3) bordákkal vannak eliáiva (9. ábra). A hoza&fcartozó (4) alaknyomó, mely a máso-