50636. lajstromszámú szabadalom • Plombazár és plombafogó

dik (5). fogókarra van erősítve, oldalfalain teljesen ugyanolyan (3') bordákkal bír, melyek a (2) alakmás bordái közé kerülnek, ha a fogió működésben van (10. ábra). Ha az (a) fémszalag végeit a fölhúzott (d) fémhüvellyel a (2) alakmásra helyezzük (9. ábra), a hüvelyzárnak a (2) alakmásba való sajtolásánál a fémhüvely a (4) alaknyomó segélyével az (a) fémszalag (b) oldalfogazásába vagy, ha a fémszalagvégek sima peremmel bírnak, a zárhüvely peremében lápos rovátkákat létesítünk. Emellett a hüvely fölületén dudorodás keletkezik, mely végül, ha a (d) hüvely az alakmás fenékrészére kerül, a fogóval történő további összesaj tolásnál lenyomatik, míg a fémhüvely a kívánt vésettel lesz ellátva (10. ábra). A mélyebb (b) peremfogazással biró plombazárakhoz a zárfogó további foganatosítási alakjai alkalmazhatók. A zárfogó lényegében véve két fogó egyesítéséből áll, melyek közös tokba vannak foglalva és két egymásra merőleges irányban hatnak. A (d) zárhüvelynek a (b) peremjfogazásba való sajtolására a (6) csap körül víziszintes síkban elforgatható fogó szolgát (15—17. ábrák), melynek (7) sajtoló pofái az (a) fémszalag (b) peremfogazásának megfelelő fogazással vannak ellátva. A (8) fogókarok szabad végük felé vékonyodnak úgy, hogy közöttük ékalakú hézag létesül Ezen hézagba illeszkedik a (10) fogótokban forgathatóan ágyazott (11) fögókar ékalakúan kiképezett ()9 vége, mely a fogókar lefelé mozgásánál a (8) fogó (7) sajtoló pofáit egymás felé és így a (7) pofák közé a fogótokba tolt (d) fémhüvelyt az (a) fémszalag peremfogazásába nyomja (16. ábra), A (12) alaknyomió szilárdan van a (10) tokban alkalmazva, míg a (13) alakmás a (14) egyenlő karú emelővel áll öszszeköttetésben, mely a (16) vezetőkarral összekötött elforgatható (15) fogókarral tartható működésben. Használatnál a fogó a (10) tokkal szilárdan összefüggő (17) fogantyúval rögzíttetik és a (11) fogókar lenyomatik (16. ábra), miáltal a (d) fémhüvely a plomba fémszalagjának (b) peremfogazásába a (7) fogó pofák segélyével besajtoltatik. Erre megragadjuk a (15)' fogókart és a (13) alakmást a fémhüvely fölületére szorítjuk és összesaj toljuk, miáltal az előbbi oldalsajtolásnál előállított dudorodás laposra nyomatik és a fémhüvely egyidejűleg a kívánt vésettel láttatik el. A (11) és (15) fogókaroknak nyitott helyzetükbe való viszszavézetése a mellékelt rajzon föl nem tüntetett rugókkal önműködően történik. A fogónak a 19. és 20. ábrán föltüntetett példakénti foganatosítási alakja lényegileg megegyezik a 15. ábrán ábrázolttal, azonban abban különbözik tői©, hogy a szilárd (17) fogantyún kívül csak egy (15) fogókar van. Ez utóbbi szögemelőkép van kiképezve és végső részén a (9) éket tartja, mely a leírt foganatosítási alaknál a (11) fogókaron volt elrendezve. A fogó további kiképzése lényeges részeiben a 15. ábrán bemutatott fogíónak felel meg. A (9) éik úgy van alakítva, hogy a (8) fogó (7) sajtoló pofáinak működtetése az oldalt történő sajtolás kivitelére előbb következik be, mint a, függélyes irányban mozgó (13) alakmásé. Ennek megfelelően a plomba (d) fémhüvelyének a fémszalagfogazásába való sajtolása már befejeztetett, amikor a fémhüvelynek fölületére merőlegesen történő összesaj tolása és vésése teljesíttetik. A fogónak a 21—24. ábrákon föltüntetett foganatosítási alakjánál a plomba (d) zárhüvelyének oldalt történő összesajtolása nem elforgatható, hanem a (10) fogótokban vezetett, egymás felé eltolható (18) és (19) pofákkal eszközöltetik (21. ábra). Ezen pofák eltolása az elforgatható (20) fogókar segélyével eszközöltetik, mely a (21) csapjának közelében excentrikusan elrendezett (22) hasítékokkal van ellátva, melyekbe a (18) és (19) pofákra erősített (23), illetve (24) csapok nyúlnak. Ha a (20) fogókart a (17) szilárd fogantyú felé szorítjuk, a (18, 19) pofák a (22) hasíték kiképzése következtében egymás felé mozognak és a plomba zárhüvelyének oldalt történő összesaj tolását eszközük (22. ábra). Az alakmás működtetése hasonló az