50551. lajstromszámú szabadalom • Égő folyékony tüzelőanyagokhoz

— 2 — nyílások elrendezve, azonban a (h) nyílásokhoz és a (j) csatoldatok fölső végéhez mérten alacsonyabb nívón, minthogy ugyanezen nyílások egyúttal a serpenyőben esetleg túlságos mennyiségben összegyülemlő olaj levezetését is célozzák, miáltal egyúttal az olaj fölszínének a (h) illetve (j) nyílásokig való emelkedését biztosan megakadályozzuk. A serpenyőből ekképen levezetett olajfelesleget a serpenyő alatt a kályha hamúterében elhelyezett (1) edényben fogjuk föl és gyüjtjük össze. Az utóbbi a benne lévő olaj elpárolgásának megakadályozása végett teljesen zárt, csupán homorú födőlapjának közepén van a lecsepegő olaj fölvétele céljából kilyuggatva, míg a beléfolyó olajtól kiszorított levegő az (m) kiöntőn távozhatik. Az edényben fölfogott olajokat azután időnkint visszaönthetjük az égő táplálására alkalmazott tartányba, vagy pedig más edényben elraktározzuk. A begyújtás egyszerűsbítése végett és egyszersmind a serpenyő térfogatának növelésére való tekintettel célszerű, ha a serpenyőt oldalán egy előnyösen szekrény alakú (n) toldattal látjuk el, mely kinyúlik a kályhá belsejéből és egy leemelhető (o) födővel van befödve. így a serpenyő és (n) toldata fenéken elterülő olajat az utóbbiban az (o) födél fölemelése után kényelmesen meggyújthatjuk. Begyújtáskor a rendesen a hamútérből beszívott levegő útját elzárhatjuk, minthogy a láng élesztéséhez szükséges levegő az (n) szekrény födélnyílásán is beszívódhatik. A (b) olajolosztó egy tetszőleges alakú, előnyösen számos, minden irányban kiálló (p) csőtoldatokkal ellátott üreges test, mely — miként már említéttük — a serpenyő (i) csőtoldatán a tűztér közepében nyer elhelyezést. Lehet a rajzon látható gömb- i alakban, vagy más olyan (pl. harang-, henger-) alakban kiképezve, amely (egyik) céljának, a rácsepegő olaj minden irányban való elosztásának megfelel. Mindenesetre célszerű, ha körvonalai a tűztér, illetve a serpenyő alakjához alkalmazkodnak. Megerősítése az (i) csőtoldat végéhez tetszőlegesen, de célszerűen könnyen oldhatólag történik. A (c) köpeny a tűztér körülhatárolását célozza. Alapzatával a serpenyőhöz idomítva egyébként tetszőleges alakban, célszerűen samotból vagy más efféle tűzálló anyagból készíthető. Oldalán köröskörül (q) lángkivezető nyílások vannak elrendezve. Ha a serpenyőn a szekrényalakú (n) toldatot nem alkalmazzuk, úgy a begyújtást is e (q) nyílások egyikénél kell eszközölnünk. Az egész köpeny célszerűen a serpenyőt körülvevő (f) gyűrű fölé helyezhető, ©lyképpen, hogy a (q) lángkivezető nyílások a (h) légnyílásokat szabadon hagyják. Lehetne azonban először a (c) köpenyt kellő alátámasztással elhelyezni és a serpenyőt benne, pl. egy a köpeny alsó részének belső kerületén kiképezett peremen elrendezni. Az olaj bevezetése céljából a lángkivezető (q) nyílásokon kívül még egy nyílás van a (c) köpenyen, célszerűen annak legmagasabb pontjában és az olajelosztó test tengelyvonalában elrendezve. Ez előnyösen egy (r) csőtoldat alakjában van kiképezve, melyhez egy a kályha falán át kivezetett és befelé lejtő,előnyösen samottból készült (s)cső csatlakozik, s a (t) olajbevezető cső mindkettőnek üregében úgy van elhelyezve, hogy körülötte egy a szabad levegővel közlekedő térköz maradjon. A (t) olajbevevezető csövet továbbá a jelen találmány szerint nem vezetjük közvetlenül az olajtartányhoz, hanem az még az (s) samottcsőben végződik. Az olajtartányból jövő (u) csővezeték külső átmérője kisebb a (t) cső belső átmérőjénél és ezen két cső úgy van összekapcsolva, hogy az (u) cső vége benyúlik a (t) csőbe, de a két csőfal között egy kis térköz szabadon marad. Ezen elrendezés arra való, hogy, ha a (t) csőnek az égőbe nyíló vége kokszos képződményektől esetleg eldugulna, az olaj a másik nyitott végén, vagy pedig a végéhez közel, de még az (u^ cső benyúló vége fölött vágott (v) nyílásokon az (s, r) csöveken át mégis csak az égőbe folyhasson. Másrészt azonban a (t) és (r, s) csövek tér-