50444. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cinknek vagy réznek, vagy mindkettőnek összetett ércekből és effélékből való kiválasztására és elektrolytikus cella az eljárás végrehajtására

föloldott cinket vagy rezet oly elektrolytikus rekeszbe visszük, melynek sajátos fölszerelése nagy áramsűrűség alkalmazását engedi meg, anélkül, hogy a lemezek vagy másféle elektródák élein vagy egyéb részein szabálytalan vagy meg nem engedhető képződmények létesülnének. A találmány továbbá a cella főkamrájában oly válaszfalaknak és elektródáknak elrendezésében áll, melyek csak lazán vannak beillesztve, hogy a cella tisztítása céljából könnyen kivehetők legyenek. A találmány szerint az anódák szélei fával vagy más, nem vezető anyaggal vannak alátámasztva, mely az elektródák élein a túlerős áramot megakadályozza. A találmány tárgya továbbá cink kiválasztására szolgáló elektrolitikus eljárás, melyszerint a cinket cinkezett vaselektródákon csapjuk le és azután a csapadékot az elektródáknak megolvasztott cinkfürdőbe való merítése által távolítjuk el, amely alkalommal egyúttal az elektródák is újból az elektrolytikus cellában való további fölhasználásra alkalmas állapotba jutnak. A találmány lehetővé teszi, hogy a cink olyan ércekből is kivonható legyen, amelyeket eddig nem tudtak iparilag hasznosítani, mint pl. ?z olyan érceket, amelyek 5—15% cinket tartalmaztak ólommal vagy más anyaggal keverve. A gyöngén savanyú cinkszulfátoldat alkalmazása folytán a kocsonyaszerű massza képződése elkerülhető és amellett a cinkszulfát oldat alkalmazása kellő mennyiségű cink jelenlétét is biztosítja úgy, hogy az elektrolytikus lecsapódás gazdaságosan megy végbe. A kénsav erősségének oly érceknél, melyek a lúgban szilikát-vegyületeket adnak, lefelé egyfelől a kocsonyaszerű szilikátok képződésének veszélye, másfelől pedig a vaskatódák szétrombolásának veszélye szab határt, ha az elektromos úton való lecsapásra ilyen katódák vannak alkalmazva. A gyöngén savanyú oldatoknak szilikát tartalmú ércek kilúgozására való alkalmazásánál egy töltés többször kilúgozható ugyanazon oldattal, mely az elektrolyzis folytán minden esetben regenerálódik, mimellett az oldat fémtartalmának mindig megfelelő nagy része vonható ki, mielőtt annyi kocsonyaszerű szilikát gyűlne össze, hogy a szűrés lehetetlenné válnék, ami már az első vagy az eljárásnak egészen kezdetén fekvő kezeléstől kezdve megtörténnék, ha igen erősen savanyú oldatot alkalmaznánk. A találmány szerinti eljárásnál egy és ugyanazon oldat tényleg több töltés érchez fölhasználható. Oly érceknél is, melyek szilikátokat nem tartalmaznak, a gyöngén savanyú oldat az eljárás gazdaságosságát lényegesen fokozza és nagy áramsűrűséggel az elektrolytikus cellában gyors áramlás érhető el, minek következtében a tisztátalanságok lerakodása, ami lassú áramlás esetén bekövetkeznék, elkerülhető lesz. A kocsonyaszerű massza képződése szempontjából 2% töménységű sav még nyugodtan alkalmazható, azonban a határ fölfelé, a katóda romlékonyságára való tekintettel 5°/o-nál kisebb töménységben állapítandó meg. Azon esetben, ha az oldat először a cinket lúgozza ki és azután elektrolyzisnek vettetik alá, 3°/o töménységű sav igen előnyösen alkalmazható. Továbbá a találmány szerinti körfolyamnál alkalmazott kénsavat visszakapjuk úgy, hogy az elektrolyzáló cella oldata ismételtén fölhasználható, amennyiben a kénsav, az ilynemű eljárásoknál, elkerülhetetlen, csekély veszteségektől eltekintve, nem vészel. A találmány szerint pl. úgy járunk el, hogy a fölaprózott ércet, mely a szükséges előkezelésen, pl. kénércek esetében pörkölésen ment át, valamely alkalmas kilúgozó edénybe helyezzük, azután a cinkszulfát oldatát, melyet a cink szulfátjának föloldása által készítettünk és elektrolytikus fürdőben való kezelés útján vagy közvetlenül hozzáadott sav segélyével savanyúvá tettünk, a kilúgozó edénybe öntjük. Miután az oldat elég ideig hatott az ércre, az edény fenekébe illesztett csövön lefolyik vagy lemerés által az elektrolyzáló cellába vitetik.