50424. lajstromszámú szabadalom • Lokomobil illó szénhidrogénekkel hajtott mótorral

— 5 -lyével az (xl) csap körül forgó (x) könyök- . emelő egyik karjához van kapcsolva, míg a könyökemelő másik karja az (x2) rúd közvetítésével az (x3) könyökemelőt működteti, mely az (s) áttétel eltolására szolgál. Az (x4) rugók a (v, vl) emelőket állandóan a csekély sebességnek megfelelő helyzetben megtartani törekszenek. A sebesség- és irányváltoztató berendezés működési módja a következő: Tegyük föl, hogy a két emelő a 16. és 17. ábrán föltüntetett, a holt pontnak megfelelő helyzetben van; ha most a (j4) kéziemelőt meghúzzuk, a (j7) kulisszát az (u) emelő hézagába betoljuk, ami által azt (u) emelő a (j2) emelővel szilárdan csszekapcsoltatik; ekkor a ü'l) fogantyúnak balra tolása által az (u) emelőt addig forgathatjuk, amíg' a (t3) retesz a baloldali (t4) foghézaggal szemben foglal helyet; az (u) emelő egyidejű elfordulása által az (i5)' fogaskereket az (r) tengellyel kapcsolja, minek folytán a lokomotív előre halad. Ha a (j4) kéziemelőt elbocsátjuk, a (t3) retesz a (t4) foghézagba nyúlik és az (u) \ emelő kapcsoló helyzetében rögzíttetik, a (jl) emelő pedig az (u) emelővel való! kapcsolatától újból fölszabadul. Ekkor a (v, vl) emelők az (x4) rugók behatása alatt a 4. ábrán föltüntetett helyzetben vannak, melyben az (s) áttétel (sl) fogazása az (r5) fogaskerékkel áll kapcsolatban, ami esett kély sebességet eredményez. Ha a (j2) emelőt balfelé forgatjuk, alsó vége a (v) emelőre hat és a (vl, v5, x) és (x3) emelők közvetítésével az (s) áttételt a nagy sebességnek megfelelő helyzetbe tolja. Ezen pillanatban a (j2) emelő a (t) szektor foghézagába becsappanó (j6) retesze segélyével helyzetében rögzíttetik. Ha a haladás irányát meg akarjuk változtatni, a (t) szektor bal foghézagába kapcsolt (j6) reteszt kikapcsoljuk és a (j2) emelőt jobbfelé forgatjuk. Ezáltal a (v, vl) emelők újból a 4. ábrán föltüntetett helyzetbe jutnak és az (s) áttételt a csekély sebességnek megfelelő helyzetbe hozzák. Abban a helyzetben, melyben a (j2) . emelő az (u) emelővel szembe kerül, az (u) emelőt a (j4) kéziemelő meghúzása által a (j7) kulissza segélyével megfogjuk és most már mindkét emelőt együtt visszük tovább. Azon pillanatban, amelyben a két; emelő a függőleges helyzetet foglalja el, a mótor ki van kapcsolva. Jobb felé tovább haladva, a (t3) reteszt a (t2) szektor jobb foghézagához visszük és ezáltal a lokomotív hátrafelé való haladását érjük el. Ha a (j2) emelőt tovább visszük jobbfelé, a (j6) retesz a (t) szektor jobb foghézagába jut és a hátrafelé irányuló nagy sebességet nyerjük. Az előzőkből látjuk, hogy az előre irányúié nagy sebességtől csak úgy térhetünk át a hátrafelé való nagy sebességre, ha egymásután áttérünk az előre irányuló kis sebességre, a holt pontra és a hátrafelé való kis sebességre. Ily módon a sebességváltoztató berendezés működése a lehető legkedvezőbb föltételek mellett történik. Az (x5) lábitó (3. ábra) a fékek működtetésére szolgál. A fékek működtetés0 által egyidejűleg az (i) kapcsolás kiiktatását is eszközöljük. A lokomotív borító lemezei nagy nyílásokkal vannak ellátva, hogy a szellőzést lehetővé tegyük és a szénhidrogéngőzök fölhalmozódását elkerüljük. A lokomotív leírásánál föltételeztük, hogy bányákban való alkalmazásáról van szó, amint azt azonban följebb már kifejtettük, a lokomotív mindenütt alkalmazást nyerhet, ahol lángok, szikrák vagy igen forró gázok jelenléte veszélyessé válhatna. A fönti berendezés csak példakép szolgál. A részletek és méretek változtathatók, anélkül, hogy ez a találmány lényegét érintené. SZABADALMI IGÉNYEK. I 1. Lokomotív illó szénhidrogének segélyével hajtott motornál, jellemezvei a karburátorhoz való léghozzávezető berendezés által, mely áll a légbevezetés elején elrendezett csőrendszerből, mely a