50412. lajstromszámú szabadalom • Mozgó lapátokkal ellátott hajtókerék

vábbá (e) rúd révén (el) excentergyűrűvel van összekötve, mely utóbbinak (e2) tárcsája lazán ül a (c) tengelyen. Az eg^sz. oly módon van elrendezve, hogy a lapátok a rajzon föltüntetett helyzetet veszik föl. Ha ezen körülmények mellett föltételezzük, hogy az (e) hajtórudak egyikének alsó vége csuklós megerősítés helyett mereven van összekötve excentergyűrűjével, amint azt az (e°)-val 'jelzett hajtórúdon látjuk, akkor (c) tengely az (f) nyíl (1. ábra) irányában való forgásánál (el) excentergyűrűt (b) és (a2) karok, valamint (e) rúd közvetítése által magával viszi, miáltal az (a) lapátok a (c) tengely körülvaló körmozgásukon kívül a (b) karok folytán (a-1) csapjaik körül lengő mozgást is végeznek. Ezen mozgás következtében fokozatosan veszik föl a föltüntetett helyzeteket, <mimellett valahányszor radiálisán állanak, csapást mérnek a fluidumra (közegre), melyben mozognak. Azok a lapátok ellenben, melyek ezen időben a (c) tengely körül koncentrikusan helyezkednek el, — vagyis a diametrál szemben fekvők •— semmi hatást sem fejtenek ki a fluidumra. Az egész szerkezet tehát egyoldalú és közel egyenes irányú lökéseket fejt ki, amiből annak még egynemű közegben is haj tókerékként való alkalmazhatósága eredményeződik. Ha az említett lökések iránya sohasem változtatandó, a leírt szerkezet megfelel úgy amint van, ellenkező esetben gondoskodás történik szerkezetekről, hogy a lökés középpontjának helyzetét tetszés szerint változtatgassuk, mely középpontnak vetülete a bemutatott példa esetében pontosan a (c) tengely és az (el) excentrikus gyűrű tengelyvonalainak vetületét összekötő egyenesnek (az 1. ábrán balra) meghosszabbításán fekszik. Alkalmazhatunk például célszerűen oly berendezést, mely az (e2) excentertárcsának (c) tengely körül való elforgatására szolgál. A bemutatott példa szerint ez a (c) tengelyen lévő (c2) tárcsa agyszerű részével szilárd összeköttetésben lévő (h) karból áll, mely a vége felé hosszúkás kivágással bír, melyen a tetszés szerint beállítható (h2) vonórúd (hl) csapja van átdugva. Az említett elrendezés által tehát a lökés középpontját a' (c) tengely körül elállíthatjuk. Ha ehelyett a lökés síkját kívánjuk változtatni, mely világos, hogy a nevezett tengelyre merőleges,' módot kell arra találni, hogy a (c), tengely hajlását tetszés szerint változtathassuk. Ezen célból a (c) tengelyt (il) központos toldással ellátott (i) kengyelre erősítjük (3. és 7. ábra);' a csőalakú (il) toldáson (d6) .tengely megy keresztül, melynek révén összeköttetés tartható fönn, a (j) oszloppal (7. és 8. ábra). Az (i) kengyel továbbá (i2) csappal (7. és 8. ábra) van ellátva, melybe az (i3) vonórúd (1., 7. és 8. ábra) fogódzók. Ha a fönt említett két elállítás egyidejűleg végzendő, akkor a részeket úgy kell elrendeznünk, hogy a (h2) rúd az (i) kengyel helyzetétől függetlenül eltolható legyen. Ezen célból (i) kengyel (il) toldását egy rajta (h4) kar és (h5) villa segélyével elmozdítható (h3) hüvellyel látjuk ,el (1., 7. és 8. ábra). A (h4) kar végét alkotó(h5) villa (h3) hüvelyt ezen lazán elrendezett (h6) gyűrű segélyével tartja fogva. A (h2) vonórúd azonkívül (h7) kar által ugyanezen hüvelyre lazán elrendezett második (hl8) laza gyűrűvel is össze van kötve (1. és 7. ábra). Egymagában alkalmazva a fönt leírt hajtókerék, csak a tengelyére merőleges irányú hajtásra használható épp úgy, mint a vízi járművek lapátkerekei, melytől azonban jelen hajtókerék még a rajta lévő (tóval és (i)-vel jelzett elemektől eltekintve, is lényegesen különbözik, amennyiben akkor is használható, ha minden oldalról ugyanazon közeggel van körülvéve, amelybe működése folyamán kapaszkodik. Egymagában, amint ;az imént leírtuk, és a hajó egyik végén alkalmazva, a szerkezetnek (h)-val jelölt elemei, hacsak azok nem a 9. ábrán föltüntetett foganatosítási alaknak felelnek meg, mely lényegében csavarhatás előidézésére szolgál, nem bírnak gyakorlati értékkel. A szerkezetnek csupán (i)-vel jelölt elemei bírnak érték-