50412. lajstromszámú szabadalom • Mozgó lapátokkal ellátott hajtókerék

kel, különösen fordulások elérése szem­pontjából. A már leírt és (h)-val jelölt elemekkel biró szerkezet, mely leginkább légi jármű­vek és víz alatt járó naszádok emelésére és sülyesztésére használható, akkor bírna némi fontossággal, ha a vele ellátott hajtókerék a hajó közepében van elren­dezve. Igen nagy fontosságúvá válik azon­ban, ha a hajtókerekek párosával alkal­maztatnak, pl. ha a hajó két végén van egy-egy ilyen hajtókerék elrendezve. A szerkezetnek ilyen alkalmázása esetén ferde irányú emeléseket és sülyesztéseket érhetünk el. Jelen hajtókeréknek legcélszerűbb al­kalmazása nyilván az, mikor párhuzamos, vagy közel párhuzamos tengellyel biró és két egybevágó hajtókerék talál alkalma­zást szimmetrikusan elrendezett részekkel. A hajtókerékpár akként van a hajón el­rendezve, hogy (c) tengelyeik párhuzamo­sak, vagy közel párhuzamosak a hajó hosszsíkjával, mint az például a 4. ábrából látható. Ezen esetben előnyös lehet két pár ily módon egymás melléren­delt hajtókereket alkalmazni, amint az kü­lönben az 5. és 6. ábráknál föl van téte­lezve. Épp az említett esetben bírnak a (h) és (i)-vel jelzett elemekkel biró szerkeze­tek nagy fontossággal. A fönt említett szerkezet, ha a hajtókerékpárnak, vagy több ilyennek (c) tengelye vízszintesen van elrendezve (4. ábra), a hajtókerékpárok csupán emelkedések, vagy sülyedések el­érésére használhatók és éppen ezen utóbbi hatások függőleges iránya eredményezi, hogy előnyösnek bizonyul egy pár jhaj tó­kerék helyett két pár alkalmazása. Ha az alkalmazott hajtókerékpár vagy kerékpá­rok függőleges tengelyűek, a hajtókere­kek csak előre és hátra mozgások kivite­lére alkalmasak. Működésmódjuk teljesen világos: ha szimmetrikusan vannak elren­dezve, a tengely síkjára merőleges lökő­hatásaik összeadódnak, míg az említett sík­ban esetleg föllépő lökések kiegyenlítik egymást. A már említett szerkezetek alkalmazása által a szóban forgó hajtókerékpárok az összes kívánalmaknak .megfelelni képesek. A másodsorban említett fontosabb elrende­zés segítségével kívánság szerint vízszin­tes és függőleges irányú morgás jis léte­síthető. Midőn a hajtókerekek a 4—6. ábrákon teljes vonallal föltüntetett, a rendes kö­rülmények közt elfoglalt helyzetükben van­nak, csak emelő hatást képesek kifejteni. Ha azonban a szóban forgó szerkezet ál­tal a hajtókereket ferde helyzetbe hozzuk, zuk, amint az az 5. ábrán szakadozott vo­nalakkal van föltüntetve, oly ferde lökő­hatást idézünk elő, mely teljesen megfelel annak a hatásnak, melyet a madarak rö­pülés közben erős szárnycsapással létesíte­nek. Valóságban a lökésnek egyrészt egy függőleges komponense áll elő, mely a súlyt részben, vagy egészben képes ki­balancirozni, másrészt oly vízszintes kom­ponense, mely az előrehaladást idézheti elő. Mennél ferdébb helyzetbe hozzuk a hajtókerekeket, annál nagyobb lesz ja víz­szintes komponens és egyidejűleg annál ki­sebb a függőleges komponens. Ha két összetartozó és közös hajtással biró hajtó­kerékpárt alkalmazunk, melyek a hajtó­művel nemcsak azonos hajlású, hajnem ugyanoly nagyságú, de ellenkező értelmű haj lássál bíró helyzetbe is hozhatók, ak­kor a hajtókerékpárokat az imént emlí­tett hajlású helyzetekbe hozzuk és ezáltal még nagyobb emelőhatást érünk el, míg a vízszintes komponensek egymást kiegyen­lítik. Ami a szerkezetiek (h)-val jelölt ele­meit illeti, ezek főleg a forgó mozgás ki­vitelére szolgálnak, minthogy szerveik mind en összetar tozó lia j tóker ékpárnál szim­metrikusan vannak elrendezve és egy és ugyanazon (h2) vonórúddal vannak kap­csolva. Ha ez utóbbit bizonyos irányban el­mozdítjuk, úgy egyrészt minden hajtóke­rékpár egyik hajtókerekénél nagyobb, más­részt másik hajtókerekénél csökkentett hatást érünk el. Ha két hajtókerékpár alkalmazásánál az

Next

/
Thumbnails
Contents