50358. lajstromszámú szabadalom • Ellenőrző pénztár
— í) — másik ütköző csak a legközelebbi följegyzésnél lép működésbe. A tizes számegységnek valamely számegységtől a másikig való átvitelét, ha az összeadó szerkezet korongjainak egyike tíz hellyel előre haladt, a (109) pecek eszközli (11., 25., 26. és 27. ábra), mely az összeadó dob kerületéről állandóan kinyúl és a helytálló koronggal rugalmasan akkép van összekötve, hogy síkjából balfelé kitérhet és a (100) fogaskerék síkjába beállítható (22. és 26. ábra); ezen fogaskerék a nyomban rákövetkező fölső számegységnek felel meg. A bal felé való eltolást- a (.105) tengely körül lengő (110) kar segélyével eszközöljük. Ezen kar feje a hosszúkás (111) nyílással van ellátva, melyen a (112) tengely nyúlik át, melynek átmérője ezen nyílás szélességének felel meg. A (113) pecek, mely a (110) kar üregében elrendezett rúgó segélyével előreszoríttatik, a szóban forgó kart a neki megadott helyzetben megtartja. Nyugalmi helyzetében ezen kar teljesen előreforgattatik (26. ábra), vagyis az összeadó dobtól eláll, azonban mellső részén a görbített (114) föliilettel bír, mely felé a vele összekötött (101) koronggal együttforgó (115) nyúlvány csúszik. Eszerint valahányszor a (101) korong egy teljes fordulatot végez, a (115) nyúlvány a (110) kart egészen hátra a hajtó dob felé mozogni készteti (27. ábra). A dob felé fordított (110) kar fejének (116) része rézsútos fölülettel van ellátva, minek folytán a (109) pecek oldalt eltolatik, ha ez útjában ezen (116) részre talál és az eltolt helyzetben mindaddig megtartatik, míg a fölső számegységek összeadó szerkezetének baloldalán lévő (100) fogaskerékre hat és azt egy foggal előremozgatja, mire a kereket szabadon bocsátja és a (109) pecek nyugalmi helyzetét ismét elfoglalja. Egyidejűleg a helytálló (90) korong kerületén kinyúló (117) nyúlvány a (110) kar fejéhez iitődik, minek foíytán ezen kar fölemeltetik és a dobról annyira eltávolíttatik, míg ismét nyugalmi helyzetébe tért, amelyben a (115) nyúlvány útjába esik. A hajtó dobokon a (109) peckek, melyek a tízesek továbbítását eszközük, akként vannak elrendezve, hogy egyik, a másik után lép működésbe, miközben az alsó számegységeknél kezdünk, oly célból, hogy valamely egységnek sorban következő továbbítása a magasabb számok korongjaira lehetséges legyen. Az összes (31) karokat (23. és 24. ábra) a következő módon lehet egyidejűleg viszszafelé mozgatni. A (43) korongok mindegyike, melyek a már összeállított számjegyeket mutatják, egy tíz foggal bíró. (44) fogaskerékkel van összekötve, melynek tizenegyedik foga hiányzik. Ezen kerekek ugyanazon síkjában és egy tengelyhez erősítve, mely a jelző korongokat tartó tengellyel párhuzamos, ugyanily tíz foggal ellátott (118) fogaskerekek vannak elrendezve; ezen kerekek egy ugyanazon tengelyen elhelyezett (119) kerékkel vannak összekötve, mely a (120) kerékbe kapaszkodik; a (120) kerék egy másik (121) kerék közvetítésével az (50) tengelyen elrendezett fogazott (122) szektorról nyeri mozgását. A (31) karnak leesése alkalmával a (44) kerék elforog és így a (118) kerék hiányzó fogának megfelelő térbe a (44) kerék egy foga jut. Mihelyt a (119) kerék forgását megkezdette, a (118) kerék a (44) kerékbe kapaszkodik és ezt elforgatja, míg a 23. ábrán föltüntetett nyugalmi helyzetbe ismét vissza nem téríttetik, vagyis, míg a hiányzó fog terébe nem jut, mire a (118) kerék forgását kiegészíti, míg fogai az említett téren szabadon átmennek, anélkül, hogy tovább mozgatnák a (44) kereket, mely a (31) kereket az eredeti helyzetbe visszatérítette. A berendezés olyan, hogy, midőn a (122) szektor a (121) kerékbe kapaszkodik, a (98) ütköző ugyanabban a pillanatban a (99) nyúlványhoz támaszkodik, mely a megfelelő (91) korong mozgását megakasztja. Mindaddig, míg a (45) záró kilincsek ezen korongba kapaszkodnak, a (44) kerekek a (62) forgattyúk forgatása alkalmával a (31) karoknak zérusra való visszafelé mozgását 'U<B4'S
