50358. lajstromszámú szabadalom • Ellenőrző pénztár
- 8 — (17. ábra) azonban az ütközők még nem jöttek érintkezésbe a nyúlványokkal; érintkezni csak akkor fognak, ha a korongok bizonyos szöggel elfordultak (IS. ábra) úgy, hogy a forgattyú forgatásának kezdetén az (50) tengely forgásba jön és forgása alkalmával a helytálló (90) korongokat a (91) laza korongokkal előreforgatja. Abban a pillanatban, melyben a (98) ütközők a (99) nyúlványokhoz értek, az összes (31) karok a később leírandó módon téríttetnek vissza helyzetükbe és így a legnagyobb mérvben előremozgott karnak nyúlványa leghoszszabb ideig fog a megfelelő ütközőhöz támaszkodni. Amíg tehát az ütköző (19. ábra) a megfelelő nyyúlványra támaszkodik, a mozgatható (91) korong a helytálló (90) korong forgásában nem vehet részt és így forgása lassíttatik és a rovátkák külső (97") ívéhe annyi pecek hatol, ahány eg.vséget kell az összeadó szerkezet megfelelő korongjának följegyezni. Egyidejűleg a sugárirányú rovátkákból egymásután kilépő peckek (22. ábra) előbb a (100) fogaskerekekbe kapaszkodnak, melyek a mozgást az összeadó szerkezet (101) korongjára viszik át, és pedig az ezen korongokkal összekötött (102) fogaskerekek segélyével, melyekbe állandóan belekapaszkodnak és afzután a többi (103) fogaskerekekbe, melyekről a mozgás az alább leírt módon a nyomtató szerkezetre és a jelző szerkezetek (104) korongjaira vitetik át; ezen jelző szerkezetek a vevőnek és az alkalmazottnak a bevételezett összeg nagyságát mutatják, mimellett oly szerkezetek is vannak alkalmazva, melyek megakadályozzák, hogy a két (100) és (103) kerékkel való érintési pontok között lévő ívbe nyolcnál több pecek léphessen. Ezután a laza korongot ismételten megakasztjuk, és pedig a következő módon: Az (50) tengellyel párhuzamos (105) segédtengelyen a (106) karok vannak megerősítve, még pedig minden egyes dobnak megfelelően, továbbá a (107) kar, melynek egyik vége az (50) tengelyen elrendezett (108) alaktárcsa karimájára támaszkodik. Abban a pillanatban, amelyben az összes peckek az összeadó szerkezetet, a jelző szerkezetet és a nyomtató szerkezetet működtető fogaskerekekre hatni megszűntek, a (108) alaktárcsa a (107) kart szabadon bocsátja és miközben az összes (106) karok együttesen fölemeltetnek (20. ábra), a (98) ütközőkre találva, azoknak mozgását megakasztják, míg az összes peckek, melyek a sugárirányú rovátkákban még benn voltak, ki nem nyúltak és újból be nem húzódtak, kivéve az utolsó pecket (21. ábra), mely kiálló helyzetben marad meg, mert, mint már említettük, mindegyik ívbe csak nyolc ilyen pecek fér és ha a belső ívben nyolc pecek már van, úgy egy peceknek a külső ívben kell maradnia. Az (50) tengely forgásának kezdetén, ha a (98) ütköző a (99) nyúlványhoz ér és az első pecek kifelé áll, az utolsó kívül maradt pecek visszahúzódik és ugyanannyi pecek áll ki, ahány egységet a följegyzendő számjegy tartalmaz. Ha a följegyzendő számjegy a 9-es szám, akkor első | pillanatra lehetetlennek tűnik, hogy kilenc pecek álljon ki, tényleg azonban abban a pillanatban, amidőn a nyolcadik pecek kilépett, az első pecek a (103) kerékkel való érintési pontját már elhagyta és így más szerkezetre nem kell hatnia, minek folytán a szóban forgó első pecek visszahúzódhat, míg a kilencedik pecek kiáll, mely a (100) és (103) transzmissziókerekekre hat és a működés végén, vagyis, midőn a (106) kar a többi karnak visszahúzódását elő— | idézte, kiálló helyzetében megmarad. Ha | azonban zérust kell följegyezni, a (106) j kar a (98) ütközőhöz ér és az utolsó pe: ceknek, mely kinyúlt, visszahúzódását eszközli, éppen mielőtt a (100) kerékbe kapaszkodott volna; ebben a pillanatban a kinyúló első pecek a (103) kerékkel való érintkezési pontját már elhagyta, és így a följegyző szerkezetre semmiképen sem hat. Világos, hogy mialatt a (90) korong valamely följegyzés alkalmával teljes forgást végez, a (91) korong csak fél fordulatot tesz és ezért van két (98) ütköző elrendezve, melyek .közül valamely följegyzésnél a megakasztást mindig egy és ugyanazon ütköző létesíti. A nyo m
