50320. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tej és más tejtermékek zsírtartalmának gyors meghatározására

nak veszélye és ezzel a zsírleválasztás megnehezítése és tökéletlensége származik. Az említett magas hőmérsékletnél forró üvegekkel való munka is rendkívül kellemetlen és a munkát, különösen az eredmények leolvasását nagyon megnehezíti. Tekintetbe kell továbbá venni, hogy az eljárás keresztülviteléhez szükséges foszforsavas sókat oly koncentrált oldatban kell alkalmazni, hogy gyakran már rendes hőmérséklet mellett a megőrzési tartályokban kikristályosodnak és a visszamaradó oldat gyöngébb koncentrációja folytán nem ad már kifogástalan eredményt. Ily körülmények között a gyakorlatban teljesen kiszámíthatlan idő- és anyagveszteségek állnak be.

Jelen találmány értelmében tejtermékek főkép tej zsírtartalmának gyors meghatározására fehérjeoidószerek alkalmaztatnak, melyek közömbösek és pl. lakmuszpapírra sem az egyik, sem a másik értelemben nem hatnak. Ez irányban vizsgálataink szerint főkép az oxybenzoesav sói bizonyultak alkalmazhatóknak és célszerűknek. Példakép főleg a nátrium-salicylatra utalunk, de káliumsó, ammoniumsó és lithiumsó és végül az m-oxybenzoesav és a p-oxybenzoesav sói is alkalmazhatók. Ezen sók, mint már említettük, teljesen közömbösek és a kazeinnal vízben oldható vegyiiletet képeznek. Különös fontossággal bír, hogy alkáli leválása nem áll be, mely, mint már említettük, az ismert eljárásoknál mint a kazeint oldó szer hat. További, nem jelentéktelen fontossággal bír azon körülmény, hogy az említett közömbös sók alkalmazásánál a kazein oldása a legrövidebb idő alatt már 400 C° hőmérsékletnél beáll és hogy sem a zsír elszappanosodása, sem a kazein megalvása nem áll be. A sók oldhatósági foka oly magas, hogy a hidegben sem áll be a sók leválása vagy kikristályosodása úgy, hogy sem szabálytalanságoktól a koncentráció megváltozása folytán, sem anyagveszteségektől nem kell tartanunk. Az említett sóknak még az az előnyük is van, hogy nemcsak úgy, mint az ismert eljárásoknál a kazeint, hanem oldatban tartják az albumint is,

mely különösen a foszfáteljárásnál választatott le. A zsírleválasztás tehát sokkal biztosabb és pontosabb. Az említett sókkal, mint fehérjeoldószerekkel kapcsolatban természetesen tetszőleges ismert zsírderítőszer alkalmazható. A tejvizsgálat eszközlésére pl. a következő butyrométertöltés jöhet tekintetbe :

3 g. nátriumsalycilat 11 cm3 vízben oldva,

10 cm3 tej.

2 cm3 butylalkohol mint zsírderítőszer; káliumsó alkalmazásánál következő töltés alkalmazható:

2-5 a:, káliumsó 10 cm:; vízben oldva,

10 cm3 víz,

2 cm3 butylalkohol: lithiumsó alkalmazásánál;

3 g. lithiumsó 10 cm3 vízben oldva,

10 cm3 tej,

2 cm3 butylalkohol.

Ugyanily módon lehet az m-oxybenzoesav vagy a p-oxybenzoesav sóit használni; az utóbb említett sók alkalmazásánál a butylalkohol mennyisége kisebb lehet. Egy butyrométertöltés a következőkép állítható össze:

az m- vagy p-oxybenzoesav sóiból 3 g. 10 cms vízben oldva,

10 cm3 tej,

1 cm3 butylalkohol.

Az oxybenzoesavak előbb említett sói vagy egyedül vagy tetszőleges keverékekben alkalmazhatók.

Előnyösnek bizonyult továbbá, hogy ezen fehérjeoldószerekkép tekintetbe jövő vegyietekhez még bizonyos sók adagoltatnak, melyek egyrészt ismert módon a fehérjeoldószer fajsúlyának a zsíréhoz képest való fölemelésére szolgálnak, ami által a két folyadékot könnyebben lehet szétválasztani és ezzel a zsírt lehet gyorsabban leválasztani, másrészt pedig a kazein oldásához és ezzel a zsírderítéséhez is hozzájárulnak. Ily sók gyanánt pl. saccharatok jönnek tekintetbe, melyek az utóbb említett sajátságra való tekintettel azt a lehetőséget adják meg, hogy a szükségelt butyl-, illetve ainylalkohol mennyisége csökkent-