50245. lajstromszámú szabadalom • Pneumatikus lökéstompító szerkezet teherkocsik, automobilok, kerékpárok és más járművek számára

mítőszelencéjén van átvezetve a (6) dugattyúrúd. A dugattyú ürös és a (9, 10) és (11) válaszfalak által több (12, 13, 14) kamrára van osztva. A dugattyúnak (7) feneke, valamint a (9, 10) és (11) válaszfalak kis átmérőjű (8) nyílásokkal vannak ellátva. & válaszfalak száma változik a pneumatikus lökéstompító által elérendő enyheségi fok szerint. A (8) nyílásokon átáramló levegő a válaszfalak között a dugattyútestben előálló (12, 13, 14) kamrákban, áthaladási közben, nyomáscsökkenésnek van alávetve. A jármű természete szerint már most vagy a dugattyú (7) fenekén alkalmazott (8) nyílások elegendők már a megkívánt rugalmassági fok elérésére, vagy több vár laszfalat kell alkalmaznunk. A kis átmérőjű (8) nyílásoknak száma, valamint átmérője is változhat; lényeges csak az, hogy a kis nyílások, ha számuk nagyobb, mint egy, elég kicsinyek legyenek a levegő gyors átáramlásának meggátlására, mert különben a pneumatikus hatás tetemesen csökkenne heves lökések hatásának tompításánál. Ha a f öltüntetett elrendezésnél már most a (2) dugattyút az (1) hengerben elmozgatjuk, kompressziómunkát végzünk a hengerben és a dugattyúban elrendezett légkamrákban. Ha föltételezzük pl., hogy a dugattyú a hengernek (4) feneke felé mozog, akkor a (15) térbe zárt levegő komprimálódik, minek következtében a (7) dugattyúfenék kis átmérőjű (8) nyílásain át bizonyos sebességgel törekszik kiömleni, mely sebesség a létesített nyomással nör vekszik, de fordított arányban van a nyílások harántmetszetével. Ezen kiömlés folytán a (7) dugattyúfenék és a (11) válaszafal közötti (14) kamrában uralkodó légnyomás növekszik, A létesülő nyomásnövekedés folytán már most a levegő ebből a második kamrából is kiáramlik a (11) válaszfalnak kis átmérőjű (8) nyílásain, hogy növelje a szomszédos (13) kamrában uralkodó nyomást, mely kamra a (11) és a (10) válaszfal között foglal helyet; a (10) válaszfalnak apró nyílásain át a levegő végül a dugattyú fölötti (16) hengertérbe áramlik és törekszik helyreállítani ezen térben uralkodó nyomási ellensúlyát, mely a (15) térben létesített kompresszió folytán, légritkulás következtében bomlott meg. A levegőnek a dugattyú fenekében, valamint £ii válaszfalakban elrendezett nyílásokon való átáramlása a dugattyúnak lefelé (a hengerfenék felé) való mozgásával szemben ellenállást fejt ki, mely ellenállás rugalmasabb, mint az, mely a levegőnek egyedül az atmoszférikus levegőnek a (15) térr ben való kompressziója folytán keletkeznék. A dugattyú ily módon lökésmentesen mozog el, ahol is az elmozgás arányos a lökéssel, mely a kerék és a henger közötti összekötő szervek folytán a dugattyúra hat és ez utóbbi segélyével rugalmasan vitetik át a hengernek felfüggesztési pontjára és így a kocsi keretére is. Ha a lökés enyhe, akkor a levegő csak kis áramlási sebességgel ömlik át a (8) nyílásokon, mert a (15) hengertérben (keletkező kompresszió nem nagy. Ha a lökés azonban erős, akkor a dugattyúnak nagy sebességgel történő lefelé menése folytán a nyomás tetemesen növekszik, de növekszik a levegőnek (8) nyílásokon át , való áramlási sebessége is úgy, hogy a dugattyú által elérni szándékolt rugalmas és pnyhe mozgást kapjunk. Ugyanez, amit a dugattyú mögötti kamrában létesített rugalmas reakcióról mondottunk, teljesen érvényes a dugattyú előtti térre is, a dugattyúnak ellenkező irányú mozgásainál. A hengert úgy rendezhetjük el, hogy a dugattyúnak mozgása mindig annak a mozgásnak feleljen meg, mely a valamely akadály fölött elhaladó kerék zökkenésének felel meg; ennek következtében ;a kerék, ahelyett, hogy közvetlenül a jármű tengelyére volna szerelve, pl. egy emeltyűnek végein elrendezett csapokra, vagy pedig egy közbeiktatott emeltyűrendszer csapjaira szerelhető, ahogy ez a 2. ábrában példaképen föl van tüntetve, mely ábra a lökéstompító hengernek egy kerékpár ke-