50194. lajstromszámú szabadalom • Újítások két különböző nyomás alatt álló közeget elválasztó tehermentesített szelepeken
vei van töltve és ennélfogva egyszerűen légkcrnyomású kamrának nevezhető, ekkor a (k) szelep mögött semmi túlnyomás nincs és így a szelepek zárva tartására elegendő, ha az (1) átbocsátószelep valami csekéllyel nagyobb a (k) szelepnél, míg ez utóbbit olyan nagyra lehet venni, hogy az (1) átbocsátószelep (bj fészkének nyílásán éppen átférjen. Ily módon elérhetjük, hogy a magasnyomású (d) kamrában uralkodó nyomás az (l) szelepnek csak egy egész keskeny gyűrűalakú kerületi részén érvényesül, mivel a (k) tehermentesítő szelepre gyakorolt ellenkező irányú nyomás által legnagyobb részben kiegyenlíttetik és ennélfogva az (e) kamrában lévő közeg ellenkező irányú, csekélyebb nyomása, mely azonban az (1) átbocsátószelepnek egész mellső lapjára hat, a (d) kamrából eredő nyomást legyőzi és így a szelepet zárva tartja. Ha ezen berendezésnél a szelep működésbe jön, akkor természetesen a (c.) térbe és innen a (q) teret a külső levegővel összekötő (r) nyíláson keresztül a szabadba nyomás alatt álló víz lép. Hogy ez meg ne történhessék, egy alkalmas zárószelep rendezhető el. Azonban az (r) nyíláshoz, mint a rajz mutatja, egy (s) csővezeték kapcsolható, mely a szelep működésbe jövetele alkalmával az (r) nyíláson kilépő vizet például mechanikai úton turbinák vagy elektromos úton a víz által működésbe hozott kontaktusok útján befolyásolt riasztó készülékekhez vezeti. A leírt szelep működési módja a következő: A (g) bevezetőcsőben és a (d) kamráiban uralkodó magas nyomás mindkét (k) és (1) szeleptányérra egyidejűleg hat. Mivel azonban az (1) átbocsátószelep a (k) tehermentesítőszelepnél nagyobb átmérővel és így nagyobb nyomásfölülettel is bír, túlnyomás marad fönn, mely az (1) átbocsátószelepre úgy hat, hogy ez utóbbi, ha fészkén ül, vagyis zárva van, megnyílni törekszik. Hogy ez a túlnyomás, míg a szelepet működésbe nem akarjuk hozni, ki legyen egyensúlyozva és ennek folytán mindI I ! két szelep a rajzon szakadozott vonalakkal föltüntetett záróhelyzetben legyen tartva, a (h) elvezetőtoldathoz csatlakozó csővezetékben és így az (e) kamrában is olyan ellennyomás van létesítve, mely nagyobb, mint a (k) tehermentesítőszelep külső oldalán a (q) kamrában uralkodó légköri nyomás. Ez az ellennyomás úgy van meghatározva, hogy bizonyos értékkel csökkenhessen, mielőtt a szelep megnyílik. Ily módon a vezetékben föllépő kisebb vízlökések az (1) átbocsátószelep megnyitására nézve még hatástalanok maradnak. Ha az (e) kamrában uralkodó ellennyomás annyira csökken, hogy a magasnyomású (d) kamrából az (1) átbocsátószelepre gyakorolt nyomást már nem képes legyőzni, akkor a szelep hirtelen megnyílik és az eddig a (d) kamrában visszatartott folyadékot vagy gáznejnű közeget szabadon az (e) kamrába, innen pedig a (h) kibocsátótoldaton keresztül az ehhez csatlakozó vezetékbe engedi áramolni, mely például a bevezetésben említett esetben, midőn a szelep önműködő tűzoltóberendezéseknél van alkalmazva, további részén szétágazik és az egyes vízszórókhoz vezet úgy, hogy a (g) toldaton és (d) kamrán beáramló víz itt kilövellhet és a tűz helyét eláraszthatja. Az utóbbi célra eddig forgalomba hozott differenciális szelepeknél az egész víznyomást ki kell egyensúlyozni úgy, hogy az ellennyomásra nagy tányérokat kell alkalmazni és a nyomásfölületeket mindkét oldalon mindig a víznyomás és az alacsonyabb légnyomás közötti viszonynak megfelelően kell megválasztani. Eltekintve attól, hogy ez igen nehéz, és hogy a jelzett differenciális szelepeket nem készítették raktárra, hanem minden egyes esetben külön számították ki és szerkesztették, még nagy szeleptányér alkalmazása esetén is mindig igen nagy marad a szelep véletlen elzáródásának, tehát a berendezés teljes hasznavehetetlenségének veszélye a tűz kitörése alkalmával. Minél nagyobb az ellennyomású szeleptányér, annál megbizhatlanabbá válnak továbbá az ennél alkalmazott rögzítőszerkezetek és tömítések is.
