50194. lajstromszámú szabadalom • Újítások két különböző nyomás alatt álló közeget elválasztó tehermentesített szelepeken

A szele]) lényeges javítását érhetjük el azzal, hogy a (k) tehermentesítőszelep mögött nem egyszerűen légköri nyomást, hanem olyan külön nyomóerőt létesítünk, mely a szelep záródási irányával ellenkező irányban hat a (k) tányérra.

Ezen külön nyomóerő úgy dinamikai, mint statikai is lehet, tehát valamely mechaniivai szerkezetből, például rúgóból, excenterből. emelőrúdazatból stb., vagy pedig nyugvó teherből, súlyból, vízoszlopból, komprimált gázból, gőzből stb. állhat.

A (k) tehermentesítőszelep mögött elrendezett és erre ható külön nyomóerő alkalmazása egytelől azt az előnyt nyújtja, hogy az (ej kamrában és a (h) esőtoldathoz csatlakozó, a vízszórókhoz vezető csőhálózatban az eddiginél sokkal alacsonyabb ellennyomás lesz elegendő a szelep zárvatartására és emellett az önműködő tűzoltóberendezések eddigi szelepszerkezeteinek más egyéb hátrányai is megszűntethetők lesznek.

Ugyanis nagyobb üzemeknél, ahol nagyobb számú különálló és egy-egy differenciális szelep útján a nyomóvíz vezetékével összekötött vízszóróknak számos elemet tartalmazó csoportja van alkalmazva, gyakran előfordul, hogy ha egy ilyen csoport környezetében tűz üt ki és a megfelelő differenciális szelep, a zárvatartására szolgáló komprimált levegő kiszabadulása következtében, a csoport vízszóróinak működésbe hozatala céljából megnyílik, akkor egyúttal a vezetékhez kapcsolt többi differenciális szelepek is maguktól megnyílnak, anélkül, hogy erre szükség volna. Ez vagy azért történik, mert a vezetékben lökések lépnek föl, melyek az átbocsátószelepet megnyitják, vagy pedig azért, mert az illető üzemnél olyan berendezés van alkalmazva, hogy egy vízszórócsoport megnyílása esetén szivattyúk jönnek működésbe, melyek a víznyomást jelentékenyen, például 6 légköri nyomásról 15-re emelik. Ennek következtében az összes átbocsátószelepekre egyformán ható túlnyomás létesül, mellyel az ellennyomóközeg csekély feszültsége nem bír egyensúlyt tartani úgy,

hogy az összes többi vízszórócsoportok csőhálózatai is vízzel telnek meg. Ennek folyr tán sok víz pazarlódik el haszon nélkül, amit később ismét el kell távolítani a ve^ zetékekből és ezen idő alatt az egész tűzoltóberendezést üzemen kívül kell helyezni úgy, hogy ezalatt az illető helyiségek nincsenek tűz ellen biztosítva. Ezenkívül a csőhálózatnak vízzel való megtöltése télen a víz befagyását és esetleg a csövek megrepedését vonhatja maga után. Végül bizonyos körülmények között még egy további hátrány is merül föl. Ha ugyanis valamely számos vízszórócsoportot tartalmazó berendezésnél a tűz a legtávolabb fekvő vagyis a nyomóvízvezeték leghátulsóbb pontjához csatlakozó csoport környezetében üt ki és ezen csoport vízszóróival egyidejűleg a többi vízszórók is megnyílnak, akkor az utóbbiakat tápláló csőhálózatoknak vízzel vajó megtöltése bizonyos ideig a vezetékből jövő összes vizet igénybe veszi úgy, hogy ezen idő alatt a legutolsó csoport vízszórói, melyek a tüzet eloltani volnának hivatva, víz nélkül maradnak és így a tűz jelentékenyen elharapózik, mielőtt a vízszórók oltóműködése megkezdődhetnék.

Mindezen hátrányok megszűnnek, ha a (k) tehermentesítő szelep mögött a találmány szerint külön nyomóerőt alkalmazunk.

Ezen kivitelnél az sem szükséges, .hogy a szelepberendezés együttessége differenciális szelepet alkosson. A berendezés a szokott módon, vagyis úgy képezhető ki, hogy az (1) átbocsátószelep nagyobb legyen, mint a (k) tehermentesítőszelep, azonban a megfordított eset is lehetséges, vagyis a (k) szelep az (1) szelepnél nagyobbra vehető, vagy pedig mindkét szelep egyenlő nagyra készíthető, amely esetben már nem is differenciális szeleppel van többé dolgunk. Ha a két szelepet megközelítőleg vagy pontosan egyenlőre vesszük, akkor a nyomó vízvezetékben föllépő lökések, ütések vagy erős nyomásnövekedések az átbocsátó és tehermentesítő szelepre csak egyenlő vagy legalább majdnem egyenlő erővel, de ellenkező irányban gyakorolhat