49853. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cukor kristályosítására

— a — lyekre az eddigi kristályosítási eljárásoknál találtunk, egyrészt abban nyilvánulnak, hogy a magas hőmérsékletek veszélyesek, másrészt pedig, hogy szabályszerű, helyes szemcse nehezen érhető el. Azelső hátrány nagy jelentőségű, ha a munkafolyamat nem megszakítatlan. Ha a szirupot lehet is hátrány nélkül igen magas hőmérsékletre fölhevíteni, ha a fölmelegítés nem tart túlhosszú ideig, még sem ugyanaz az eset, ha a magas hőmérséklet hosszabb ideig áll fönn. A cukorlé forrási hőmérséklete atmoszféranyomásnál rendszerint meghaladja a 100° C-t, ha kevéssel 10% víztartalom alá akarunk vízteleníteni és a második fölöntések számára a hőmérséklet 120° C fölé emelkedhetik. Ezen hőmérséklet nem veszélyes, ha néhány percnél tovább nem tai't, de ha a munkafolyamat nem volna folytonos, a szirup ezen magas hőmérsékletnek elegendő hosszú ideig magában a párologtató készülékben volna kitéve úgy, hogy e pillanatban bomlás áll be. Ha ellenben folytonos párologtató készülékkel dolgozunk, míg a kristályosítás nem folytonos, a forró szirupot kristályosító tartályba kell önteni, mielőtt a hűtést megkezdenék, minek folytán a szirup itt is elegendő hosszú ideig marad meg veszélyes hőmérséklet mellett. Megszakítás nélkül való munkafolyamatnál ezzel szemben a szirup körülbelül egy percig marad a párologtató készülékben és körülbelül fél percig maradhat a hűtő ké-Bzülékben. Itt a szirupnak csak azon hőmérséklete van, melyet a kristályosodás megenged és mely kevésbé veszélyes. Innen a szirup a kristályosító tartályba jut, melyben a lehűlés azonnal megkezdődik. Látni lehet, hogy egy helyen sem marad a szirup hosszabb ideig ugyanazon hőmérséklet mellett. A szemcseképződés tekintetében a folytonos eljárás szintén igen előnyös, mert a berendezés egyszeri szabályozása után a hűtési viszonyok mindig ugyanazok maradnak úgy, hogy mindig ugyanazon munkát teljesítjük, ami a nem folytgnosan működő hűtő készülékeknél ugyan ily módon nem lehetséges. Miután a bejelentő azt tapasztalta, hogy a folytonos munkafolyamat a lényeges, sikerült neki a munkafolyamatnak további lényeges javítása, főkép azáltal, hogy a kristályosító tartály számára külön hűtő berendezéseket alkalmazott. Annak megfigyelése mellett, a mi a szokásos kristályosító tartályokban végbemegy, amikor is a massza vízáram által hűttetik, mely vagy kettős fenéken vagy a hűtő szerkezet üreges részén áramlik át, megállapítottuk, mi okozza finom kristályok képzését rendes minőségű kristályok képzése mellett. Ezen kristályképződés kizárólag a massza hűtésének szabálytalanságából származik. A maszsza mereven folyós, tapadós és a meleget rosszul vezeti. A kavarás, melynek célja a keverésnél a hőmérsékletet az egész masz szában szabályozni, ezen föladatot csak nagyon tökéletlenül teljesíti és pedig azért, minthogy a massza nem folyós úgy, hogy azon részekben, melyek a hűtőkészülék fölületével érintkezésben vannak, erős, gyors lehűlés és a finom cukor lecsapódása áll be. Ha a lehűlés a massza minden helyén egyenletes volna, teljesen egyenletes szemcseképződést kapnánk. A szemcse egészen egyenletesen gyarapodna és nem képződnék mellesleg finom szemcse. Ezen elméletileg elérni szándékolt állapotot gyakorlatilag azzal lehet nagyon megközelíteni, hogy a lehűtést oly kristályosító tartályokban eszközöltetjük, melyek kavaró szerkezettel vannak ellátva és melyekben a hűtő'fölületek állandóan oly hőmérsékleten tartatnak, mely nagyon kevéssel alacsonyabb, mint a kristályosítási hőmérséklet. Ezáltal azonban igen jelentékeny hűtőfölületek szükségeltetnek. Legcélszerűbben érünk el ily lehűtést mozgatható hűtőfölületek segítségével, amilyenek pl. a Ragout és Tourneur által javaslatba hozott készülékeknél alkalmaztatnak. A hűtés ezen módja az esetben, ha nem folytonos berendezéssel dolgozunk, szükségessé tette, hogy a hűtővíz hőmérsékletét folytonosan megváltoztassuk, míg folytonos kristályosító készülékeknél ezen viszonyokat könnyen el lehet érni, amennyiben a vizet a massza mozgásirányával szemben,