49853. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cukor kristályosítására
tehát úgyszólván az ellenáramlás elve szerint a kristályosító készülékeken átáramoltatjuk. A 2. ábrán az 1. ábrán is látható kristályosító tartályok elrendezése nagyobb léptékben van föltüntetve, mimellett a (6—10) tartályok forgatható hűtőkígyócsövekkel vannak ellátva, amilyeneket pl. Ragout és Tourneur ajánlottak. A víz mindegyik hűtőkígyócső azon végén lép be, amelyen a hűtendő massza kilép, mimellett a kígyózó csövek mindegyik kivezető vége a következő följebb fekvő kristályosító tartály bevezető végével van összekötve. Ha ily elrendezésnél a (9) tartály kígyócsövének végén hideg vizet vezetünk be, a víz a hevített masszával ellentétes irányban áramlik és ilykép egész egyszerű módon egyszerű hőmérsékletkiegyenlítés által az elméletileg legkedvezőbb föltételt kapjuk, melyet előbb említettünk. A víz a hőmérsékletkiegyenlítés folytán lassankint fölmelegszik és az egymás után következő kristályosító tartályokban a kivánt föltételeknek eleget tesz. Az első (6) tartályban, amelybe a szirup a kristályosodás kezdetén lép be, a hűtővíz a, legmagasabb hőmérséklettel bír. Mint a rajz mutatja, az utolsó (10) tartályt a többitől elkülönítve lehet elrendezni, miután itt hűtés már nem történik és minthogy ezen tartály arra szolgál, hogy a forralt massza a centrifuga számára előkészíttessék. Sőt célszerű, ezen forralt masszához valamit hozzáadni és néhány fokkal ismét fölmelegíteni, hogy folyóssági foka ismét emeltessék és a massza hajításra alkalmassá tétessék. További javítás abban áll, hogy a kristályosítási hőmérséklet leszállíttatik. Már említettük, hogy a szirup kristályosítása általánosságban 100° C-t meghaladó hőmérsékletnél és pedig azon víztelenítési foknak megfelelően kezdődik, melynél a koncentrálás eszközöltetett. Ezen kristályosítási hőmérséklet annál magasabb, minél kevésbbé tiszta a szirup. Oly fehérrépaszirupnál pl., melynek tisztasági hányadosa 92 Brix és 92°-ra van koncentrálva, a kristályosodás már körülbelül 115° C-nál kezdődik. Hogy szemcsét kapjunk por helyett, kezdetben nagyon lassan kell hűteni; az egész idő alatt a szirup hőmérséklete 100° C-t meghalad, azaz a hőmérséklet veszélyes. Ezen hátrány megszüntetésére az elpárologtató készülékből jövő sziruphoz a centrifugából jövő anyalűgból valamit hozzáadhatunk, mely adalékot a (12) szivattyú segítségével folytonosan lehet hozzávezetni (3. ábra). Ezen (12) szivattyú a (14) térben lévő, a centrifuga berendezésből jövő anyalúg bizonyos mennyiségét az elpárologtató készülék kivezető csövébe viszi úgy, hogy az első kristályosító berendezésben folyó massza a. két folyadék keverékét képezi. Ezen keverék ezután természetesen kevésbé tiszta, mint a nem kevert szirup úgy, hogy kristályosodási pontja alacsonyabb hőfoknál van. Minél nagyobb a bevezetett adalék, annál inkább sülyed a kristályosodási hőmérséklet. Ha az elpárologtató készülékből kilépő szirup tisztasági hányadosa, pl. 92 és ha ezen szirupot ugyanazon mennyiségben 75 tisztasági hányadosú adalékkal ke-92 -4- 75 verjük, a keverék tisztasága ^ = 83, ami által a hőfok, mely mellett a kristályosodás végbemegy, körülbelül 10° C-al leszállíttatott, minek már nagy jelentősége van. Míg azonban a keverék kristályosítási l hőmérséklete csökkentetik, a tényleges hőfok azoknak középértéke, melyekkel a két folyadék bír. Ezáltal módot nyerünk arra, hogy a folyadékot a kristályosodási hőmérsékletre azonnal lehűthessük. Ha a szirup az elpárologtató készülékből 118° C-kal lép ki és ha vele azonos súlymennyiségben 50 C fokú adalékot keverünk, a középhőfok 11 8 +5 Q = 84. Az említett példa hőmérséklete talán valamivel a kristályosodási pont alatt lesz és ez esetben a (13) hűtőberendezést hevítőberendezéskép lehetne alkalmazni, hogy a keverék ismét a kristályosodási pont fölött lévő hőmérsékletet kapja. Azáltal, hogy az adalék arányát és hőfokát változtatjuk, a kristályosítási berendezésbe vezetett keverék számára bármily hőfokot kaphatunk és bizo-
