49835. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék konzerválásra

^ellentétes oldalain egy erős elektromágnes polusdarabjai vannak elrendezve, mely elektromágnesnek erővonalai az edényen vízszintesen, az áram rendes irányára haránt irányban haladnak át. Az edényen belül a .kezelendő hust sósvíz veszi körül. Célszerű a, sósvízbe nyúló elektródákhoz váltakozóáramot és a mágneshez egyenáramot vezetni. A mágneses erővonalak az aramra merőlegesek lévén, az áramvezetőn finom sugarak emeltetnek vagy sülyesztetnek, miáltal az áram váltakozásainak megfelelően egymásra következő föl- és lemozgások állnak elő. Mint említettük, a leírt hatások azt eredményezik, hogy a húst a sósvíz igen finom sugarak alakjában megtámadja a hús lyukacsait, kitöltik és mindig jobban és jobban a lyukacsokba hatolnak. Lehet, hogy a föntebbi magyarázat nem adja a jelenség teljes vagy igazi magyarázatát, de tény az hogy a kísérletek azt mutatják, miszerint a mágnesség azt eredményezi, hogy a sósvíz sokkal tökéletesebben és gyorsabban hatol át a húson, mint az esetben, ha a folyamatot mágnesség nélkül foganatosítjuk, így például egy ily készülékkel rendes vastagságú szalonnát négy óránál rövidebb idő alatt sóztunk be, míg a besózás elektromos hatással, mágnesség alkalmazása nélkül, három vagy négy napig tart és ha sem mágnességét, sem elektromos hatást nem alkalmazunk, akkor a besózás tartalma husz nap. A csatolt rajzon az eljárás foganatosítására való készülék van föltüntetve, azonban természetes, hogy az eljárás nincs valamely különleges készülékhez kötve és a készülékek alakja is eltérhet a föltüntetett különleges alaktól. Az 1. ábra a készülék függélyes hosszmetszete, a 2. ábra fölülnézete és a ' 3. ábra függélyes keresztmetszete. A rajzon (A) egy fölül célszerűen nyitott vízszintes edényt és (B) rácsokat jelöl, melyek az (A) edényben elrendezhetők és a besózandó anyagnak, például (C) húsdaraboknak fölvételére szolgálnak. A szabályos párhuzamos vízszintes rétegekben elválasztott rácsok aképen tartják a húst, hogy a (D) sósvíz mindegyik húsdarabhoz tökéletesen hozzáfér. (E) és (E') az elektródákat jelöli, melyek szénrudakból állhatnak. Az egyik elektródacsoport elektródái párhuzamosan vannak egymáshoz kapcsolva és a másik csoport elektródái szintén párhuzamosan vannak egymáshoz kapcsolva. A két elektródacsoport az áramkör (F) vezetékének sarkait képezi, mely áramkört célszerűen a váltakozó áramú (G) fejlesztő látja el árammal. A rajz szerint az edény fölső része harántirányban két elektromágnes van elrendezve. E mágnesek mindegyike (H) maggal és két (J, J) polusdarabbal bír, mely utóbbiak az edény szembenfekvő oldalain lefelé terjednek. A mágnesek továbbá (K) tekercseléssel vannak ellátva, melyek az (L) vezeték segélyével egy zárt áramkörben fekszenek ; ezt az áramkört a célszerűen egyenáramú (N) fejlesztő látja el árammal. A polusdarabok az edéRy oldalain nagy darabon nyúlnak le és vastagságuk a magtól eltávolodva, csökken úgy, hogy a mágneses erővonalak sűrűsége a polusok között lévő egész közben megközelítően egyenletes. Több oly párhuzamosan elrendezett mágnes alkalmazása által, melyek polusdarabjai az edény oldalait befödik, a mágneses erővonalak sűrűsége az egész edényen át megközelítően egyenletes. Az edények a szerelés céljaira eltávolíthatók. Az edények alkalmas eszközök, mint (Y) csapok által tartatnak helyzetükben. A mágnesek célszerűen szintén mozgathatók, ami lehetővé teszi, hogy egy mágnescsoport több edénnyel működhessék össze úgy, hogy mialatt az egyik edényt kiürítjük és megrakjuk, azalatt a másik edényben konzerválhatunk. A sÓ3vizet az edényben keringésben tartjuk, hogy állandóan friss sósvíz kerüljön a húshoz úgy, hogy a só az egyes húsdarabok gyors áthatolására, azonnal rendelkezésre áll. A rajzon a keringtető rendszer az (S) csőből áll, mely az (A) edénytől egy ezen kívül elhelyezett (T) edényhez vezet. Az utóbbi edénytől az (U) cső a (V) szi-