49819. lajstromszámú szabadalom • Vonatok, illetve mozdonyok összeütközését megakadályozó készülék

1. ábra a mozdonyt jelen találmány tárgyával fölszerelve oldalnézetben, 2. ábra ugyanazt elölnézetben, 3. ábra a vészjelzést, ill. vészféket kikapcsoló berendezés oldalnézetben, 4. ábra ugyanazt elölnézetben, 5. ábra a két vonat mozdonyának elektromos kapcsolását vázlatban, 6. ábra a mozdonyra szerelt lánctartó gerendát nézetben, 7. ábra a mozdonyról lelógó kontaktus láncot az érintkező fejekkel oldalnézetben, 8. ábra a talpfára szerelt kontaktus fejeket elölnézetben, 9. ábra vágányrészletet a vezetékekkel és két kontaktusfej csoporttal fölülnézetben, 10. ábra az elektromos vezetékek megszakítási módját fölülnézetben, 11. ábra váltónál lévő villamos átkapcsoló készüléket a váltóállító készülékre reá szerelt állapotban hosszmetszetben, 12. ábra ennek függélyes keresztmetszetét nagyobb léptékben, 13. ábra pedig ezen berendezést föiiilnézetben, részben metszetben tünteti föl. Az egész berendezés több fő alkatrészből áll és pedig a mozdonyokon lévő áramfejlesztőkből, a mozdonyok alvázára szerelt áramleadó, illetve fölszedő kontaktus láncokból, melyek a sinek között közönként elrendezett kontaktus fejeken csúsznak végig ; az ezen fejekkel összeköttetésben lévő és a sinek között hosszirányban végigfutó megszakított villamvezetékekből, végül azon áramfölvevő készülékekből melyek az őket átjáróáram hatására a vészjelzést megadják, illetve a vészféket működésbe hozzák. Az áramszolgáltató készülék lehet telep, akkumulátor vagy kis dinamó, mely mozgatását a mozdonynak forgó kerekeiről nyerheti. Miként az 5. ábra szerinti vázlalatos rajzon látjuk, mindegyik mozdony két áramfejlesztővel és pedig az egyik az (5 és 6) és a másik a (7 és 8) áramfejlesztőkkel van ellátva. Azonkívül pedig mindegyik mozdony egy-egy (9 és 10) elektromágnessel is van ellátva. A vázlatos 7. ábrának megfelelően a sínek között nyolc egymástól és a földtől szigetelt vezeték szalad, melyek közül a (4 és 3) első kettő az 1. mozdony (5) áramfejlesztőjét a II. mozdony (10) elektromágnesével, a második (1 és 2) két vezeték a II. mozdony (7) áramfejlesztőjét köti össze az I. mozdony (9) elektromágnesének egyik tekercsével, a következő (11 és 12) két vezeték az I. mozdony (6) áramfejlesztőjét a II. mozdony (10) elektromágnesének másik tekercsével, az utolsó két (13 és 14) vezeték, végül a II. mozdony (8) áramfejlesztő telepét az I. mozdony (9( elektromágnesének másik tekercsével kapcsolja össze úgy, hogy ha ezen vezetékek megszakítva nem volnának, úgy az elektromágneseketállandóanáram járná át. A mozdonyokon levő áramfejlesztőkből és elektromágnesekből kiinduló vezetékek hozzácsatlakoznak a mozdony elején és végén annak hosszirányára merőlegesen elrendezett (p) tartókon levő (s') szorítócsavarokhoz, melyek egyúttal az (s) kontaktusláncok fölvételére szolgálnak. Ezen kontaktusláncok, melyek több hosszúkás lapos (t) lemezből állanak, melyek (u) csapokkal forgathatóan vannak összeerősítve, a két (p) gerenda között olykép vannak kifeszítve, hogy az ezen láncok alatt a sínek között levő (s) kontaktusfejeket menet közben gyengén súrolják, ilyen lánc 8 darab van a mozdony hosszirányában kifeszítve és mindegyikhez egy-egy vezeték csatlakozik. A sinek között ezek hosszirányára merőlegesen bizonyos a mozdony hosszánál kisebb távolságban nyolc (e, el, e2, e3, .... e7) kontaktusfej van a (t') talpfán levő (n) alaplemezen kiképezve, melyek egymástól el vannak szigetelve és egy-egy a vágányok között futó vezetékkel Összekapcsolva, miként az 8. és 9. ábrán látszik. A vágányok között futó vezeték, mint említve volt, helyenkint meg vannak szakítva, még pedig a megszakítási helyek páronként a vezetékhossz egy negyed részével el vannak tolva, miként az legtisztábban a 10. ábrán látszik. Az 5. ábrán vázlatosan föltüntetett (9. és 10) elektromágnetikus berendezéseket rész-